|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.13. 16:27 - |
A banditák jól bánnak a vadlovakkal, a nyílt terepen szelidítik meg őket, nyílt terepen tanítják be őket és oktatják, nagy felügyelet alatt ha a ló esetleg elszökne meg tudják fékezni, ha egy ló túlesik ezen az élő poklon jobb élet vár rá...Az egész el van kerítve 2 méter magas fakerítéssel,jó vastaggal.A szélén van egy nagyobbacska betörőkarám,bár a szavannához képest,melynek terjedelme megközelíti a 10 négyzetkilómétert igencsak kicsinek tűnhet.Egyetlen kapu vezet be a szavannára,és ez az egyetlen kijárat is. |
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Mikor észreveszi az ételt Lizánál,már tiltakozás nélkül sétál oda. Megbízik a lányban,bár ez az érzés Grimmnek eléggé új. Tűri a simogatást,sőt,még jól is esik neki, de az ételt nem fogadja el a lánytól. Még nem. Viszont ahogy tiszta az út a kaja felé,azonnal nekiesik,és észre sem veszi a lány távozását. Miután végzett az ennivalóval és elégedetten felpillant, akkor tűnik fel neki Liza hiánya. * ~ Vajon hova tűnhetett ...... na mind1 alszok 1 et ^^ ~ *Majd lefekszik a földre, és elhelyezkedik kényelmesen. * ~Nah,ha ezt a vadonban tenném, elkapnék a torkom....... háát igen, a szép kis vadon ..... mégcsak nem is hiányzik......najó,csak a vad vágták...~ *Jönnek elő gondolatai, és ezek segítik álomba.*
|
*Kicsit elfintorodik amikor a víz az arcába fröccsen,de aztán csak elmosolyodik.Figyeli ahogyan a ló vágtat,és hempereg.Úgy érzi most közelebb került hozzá,aminek szívből örül.Amint visszatér hozzá az állat ismét a szemeibe néz.~A barátod akarok lenni~ Mielőtt bármit is tenne megint fölemeli a kezét,és megint végigsimít óvatosan az orrán,aztán sarkon fordul,és az abrakos táskához sétál.Belemarkol,kiszed egy maréknyit,és nyitott tenyerén kínálja fel az ételt a lónak.Ha elfogadta,ha nem,a végeredmény ugyanaz: kinyitja a táskát,és leteszi a földre,had egyen belőle Grimm kedvére.Mivel ez még eltarthat egy darabig,úgy dönt elég volt ennyi egyelőre.Meg aztán ő is szomjas,fáradt és éhes.Hagyja a lovat enni,közben csöndesen a karám ajtajához sétál.Átmászik rajta,és elsétál a város felé.*
|
*Grimm csak mohón kortyolja a vizet,nem törődve semmivel,majd mikor érzi,hogy a lány hozzáér,és végigsimitja csak vár. Majd miután Liza leengedte a kezét és belenézett Grimm szemébe a ló a szájába felszívott vizet "ráhorkantja" Lizára, úgy hogy a lány jól elázzon. Grimm belenéz Liza szemeibe,majd vágtat egy kört,és meghempergőzik a homokban,hogy elűzze a kellemetlenkedő legyeket. Aztán váratlanul ismét Lizához sétál.* ~Éhes is vagyok ám! ~ *Fújtat neki.*
|
*Elmosolyodik.Nem mozdul egy kicsit sem,amíg a ló iszik.Hagyja,hogy az állat meggyőződjön róla,hogy a tőle kapott víz épp oly friss és éltető,mint a patak vize,és tőle épp olyan biztonsággal elfogadhatja,mint a természettől.Ha minderről a ló már többé-kevésbé megbizonyosodott,egyik,még víztől csöpögő kezét lassan felemeli,és óvatosan megpróbálja megsimogatni a ló orrát.*-Jól van..semmi baj..szomjas voltál,igaz?*A hangja halk és nyugtató,de nem olyan fülbemászóan tolakodó,mint a többi suttogóé.Ha sikerült megérintenie a lovat akkor gyöngéden végigsimít az orron.Kellemes érzés.Vár,amég a ló felissza az utolsó csepp vizet is,aztán leengedi kezét,és nem mozdul.Csak néz rá.Szemtől szemben.Nincs fenyegetés és nincs kényszer.Grimm ha akarná,most fel is dönthetné,el is tiporhatná a lányt..*
|
*Mikor látja,hogy a lány megindul felé,Grimm sem tétlenkedik.Már nagyon szomjas,és ez az érés eluralkodik felette. Vagy mégsem? Az első 3 lépés olyan,mintha meg se akarna állni a vízig,de a negyediket már nem teszi meg. Csak várakozik egy kicsit,majd tesz még 1 bátortalan lépést előre. Idegesen dobbant. Nem megy tovább egy tapottat sem. Nyakát kinyújtja,és a víz édes illata felé szimatol. * ~ Szükségem van rá! Nincs mit tennem!~ *Majd patáját megemeli a földről,és megteszi az utolsó lépést. Bár teljesen úgy hat,mintha a teste tiltakozna miatta még egy kicsit,de ha szabad az út,gyorsan megpróbálja elkezdeni inni a vizet.*
|
*Bár nem úgy sültek el a dolgok,ahogyan szerette volna,ez a kis horkantás is lényegében az ő győzelme lehet,ha jól használja ki.Lassan megfordul ültében,és a lóra néz.Így marad egy kevés ideig,majd szép lassan,megfontolt mozdulatokkal feláll,és két kezébe veszi a tömlő száját kifeszítve,melyben ott lötykölődik a finom vizecske.~Na jól van,nagyfiú. Most légy ügyes~ * - Gyere szépen *Szól a lóhoz lágy hangon,de ebben a hangban nincs semmi a suttogók varázserejéből.Nem próbálkozik tolakodással.Kezdeményezőnek használja fel magát,és szép lassan a ló felé lépdel a tömlővel.Pontosan öt lépést.A lónak is ennyit kell megtennie a vízért,ha szeretne inni,ugyanis Liza itt megáll. Barátságosan a lóra mosolyog,és vár.*
|
*Grimm csak álldogál,mintha semmi nem érdekelné,pedig egyáltalán nem így van. Nagyon szomjas,sőőt,ha a vadonban lenne ölni tudna egy pocsolyáért is. De ez most más. * ~Komolyan olyan,mint mikor a sivatagon vágtam át,de ott tudtam ásni a földből. Túl messze van a fa,hogy vizet találjak itt a mélyben.........Nincs más megoldás,ha nem akarok itt pusztulni.~ * Rázza meg idegesen a fejét és dobbant egyet. Majd odahorkant a lánynak,de szemeit akkor is forgatja még. Majd ha kell odahorkant még1x,hogy a lány biztos tudtára adja,hogy szomjas!*
|
*Második napja annak,hogy így ülnek,illetve állnak.A tűző napon,száraz torokkal,feldagadt nyelvvel.Liza türelme fogytán,inkább csak makacssága tartja meg a helyén.Tudja jól,hogy egy ló szívósabb,mint ő,mostanra azonban már Grimmnek is kellően szomjasnak kell lennie,hiszen a ló mostanra több mint négy napja nem ivott,és nem evett.~Hogyan csaljam ide?~ Elgondolkodik,majd kinyitja a vizes tömlőt.A víz illatta azonnal kiszabadul,és egy kis szellő szerte is hordja.Még Lizának is nehezére esik,hogy most rögtön rá ne vesse magát,és meg ne igya mind az utolsó cseppig.Ehelyett csak beledugja kezét...és amikor kihúzza,víz csöpög róla.Lerázza kezéről a cseppeket,melyek porba hullnak,majd kezével megnedvesíti ajkát,és elégedetten cuppant.Féltékennyé akarja tenni a lovat,de nem annyira,hogy ez miatt támadjon...épp ezért nem iszik a vízből,de ő már hozzáért.Ezután ismét törökülésbe helyezkedik,de a tömlőt nem csukja vissza.Hívogatóan tátong,és néha megcsillan a vízen a nap fénye.*
 
|
*Mikor megérzi a víz édes illatát,tesz pár lépést Liza felé,De mivel Grimm túl beképzelt ahoz,hogy egyáltalán kérjen,nem csinál semmit,csak vár. Ha Liza nem ad magától,akkor magasra emeli fejét,és arrébbüget.* ~ 1-2 napot kibírok ~ * Gondolja magában,majd csak nézi a lányt.*
|
*Mi tagadás, rendesen összrezzen a ló éles hangjától, ámbár számított valami ilyesmire. Azért az ő idegei sincsenek láncból. Vesz egy mély levegőt, benn tartja pár másodpercig, aztán kifújja, majd kezét a vizes tömlőbe mártja.Ezután óvatosan felnyújtja vízcseppes kezét, és ha Grimm a finom vízillatra lehajol, előbb kicsit a szájához érinti...ha lenyalná a kezét az már egy nagy előrelépés lenne,de ha csak hagyja megsimogatni magát, úgy is jó...minden esetre ezután már aligha fog tudni ellenállni a víznek, de csak akkor férhet hozzá, ha megkerüli Lizát és szemtől szemben kéri az innivalót.*
|
*Grimm már nagyon unja a semmittevést,ezért hát mit tehetne mást a lány mögé oson.Patái hangját felfogja a kiszáratdföld,ami por és homok.Mikor kb a lány mögött van,erősen felnyerít* -Mond már meg mit csinálsz!?- * Bár eléggé messze ül Liza,Grimm reménykedik megilyeszti csöppet.Aztán csak nézi a lányt.*
|
*User valahogy nem tudja a szeme elé képzelni a Grimm által elképzelt zárat, de annyi bizonyos, hogy egy ló sem tudja azt kinyitni, legyen delejes, vagy sima, az intelligenciája ezt a képességet nem haladja meg és kész. Habár kissé meglepődik, amikor hallja, hogy a zárral babrál, nem zavartatja magát. Tudja jól, hogy nem juthat ki, hacsak nincs betanítva a zárak nyitására, amiben erősen kételkedik.Tovább üldögél,és a kiszórt zabszemekből egy szót kezd kirakosgatni. Történetesen az "UNATKOZOM" szót.*
|
* Grimm látja,hogy a másik ló előget,és mivel már a fű is elfogyott előle,kicsit idegesen rázza meg a fejét.Elnéza lány felé,aki háttal ül neki. Megcsóválja a fejét. Fut két kört a karámba,majd az ajtóhoz vágtat.. Grimm koncentrálva figyeli a zárat,és jár az agya. Fiygeli az egész ajtót.* ~Hmm,már páran próbálkoztak ezzel. Patanyomok beméjedve a görcsös fába.De egyik se jutott ki.~ * Grimm mintha képzeletében látna a sok lovat,amint nekifeszülnek az ajtónak,de az egyiknek se mutat utat.* ~Emlékezz,mikor behoztak ide!~ * Szeme lassan valami kilincsféleségre terelődött,amiböl kettő volt. *~ Ez lesz az.De mit kell vele csinálni?~ * Előbb megpróbálja lenyomni fogival,de semmi.Majd az egyik irányba húzza,majd a másikba.Valami furcsa érzés siklik át rajta. Mintha jobbra könnyebb lenne,és megmozdult volna egy kicsit.De a fogai nem eléggé erősek. Grimm megáll a zár bal oldalán,ágaskodik,és patáival nyomja a lakatot jobbra,ami szépen lassan kimozdul,majd nagy kattanásal adja a ló tudtára,hogy eggyel kész.De a másikra nem tud rájöni,majd beleun a gondlkodásba,és üget egy kört. Majd figyeli a lányt,de a lehető legmesszebbről.*
|
*Idegtépő ez a türelem játék, Liza sosem volt jó benne, így aztán nem lehet neki felróni, hogy kicsit nehezére esik egy helyben üldögélni és várakozni.Legszívesebben felpattanna és odarángatná a lovat a zabos és vizes tömlőhöz,zsákhoz, hogy aztán haladhassanak a terv szerint, de nyugton marad. Nem is magáért, mint inkább a lóért...tudja jól, hogy a banditák a maguk módján törik be a lovakat: keményen. Látta ő Graf betörését is..azóta is kész őrült az a ló,habár Marina közelében moderálja magát. És miért? Mert tart tőle. Megfélemlíteni egy tüzesvérű lovat igen nehéz, mégsem tiszteli jobban ezért a tettéért Marinat. Gyalázatos dolog szerinte így betörni egy nemes állatot. Arról már nem is beszélve, hogy ha rosszul törik be a lovat, könnyen csökönyössé és rosszindulatúvá válhat, ami később szintén az ő kárára fog menni. Nem,nem. Liza sokkal értékesebbnek tartja annál Grimmet, semmint hogy rosszul törjék be, és aztán elkerüljön a csökönyössége miatt a bányákba, vagy a szántóföldekre, ahol kidolgoztatják a lelkét is,és ha védekezni próbál agyonverik. Igaz, a banditák elitebb tagjai sosem tennének ilyet, de sajnos a köznép nem ilyen türelmes a lovakkal. Ezért tűr,tűr,összeszorított fogakkal, és ha kell estig, akár másnap reggelig is itt fog ülni, mozdulatlanul.
Betyár épp talált egy kis zaftos füvet. Csámcsogva emeli fel a fejét, és Grimm felé néz. Bár nem látja, hogy mit eszik a ló, azt sejti, hogy a kopár karámban ha valaki talál is valami finomat, olyan sokat, hogy ennyi ideig tartson a csemege, biztosan nem. Valószínűleg ez is a vadló egy trükkje lesz. Liza parancsa úgyis tiltja, hogy közelebb menjen. Felcsapja hát a farkát, felszegi a fejét, és elüget, hogy látni se lehessen...a füttyszót kilóméterekre is meghallja. Így aztán már végképp egyedül maradtak...Liza,és Grimm.*
|
*Grimm kitartóan játsza tovább a játékot,bár a vriss víz illata csábítóan hívogatja.* ~ Talán meg kéne fordulnomegy percre,csak egy kicsikére, neem, sohaa! ~ * Gondolja végig a dolgokat. És tovább szórakozik a tikkadt fűvel,ami az igazat megvalva eléggé ízetlen.Dobbant a lábával,és kicsiket horkant.* -Hmm,de finooom! - *És szeme sarkából a másik lóra néz.* -Te nem kérsz? - * Majd gonoszan megcsillan szeme.*
|
*Komoly önuralomra van szüksége ahhoz,hogy ne forduljon meg rögtön,és vessen csodálkozó pillantást Grimmre;ugyan mit találhatott? Összeszedi minden fegyelmét,és úgy tesz,mintha nem is érdekelné a ló. Úgy tesz,mintha mi sem történt volna, és tovább játszadozik a zabszemekkel. Türelemjáték veszi kezdetét. Betyár azonban a nyakát nyújtogatja, és kíváncsian figyeli, hogy ugyan mit eszeget ott vad fajtársa. Közelebb azonban nem megy, jó nevelést kapott. Vágyakozva néz a zabos zsákra, aztán megrázza a sörényét és a száraz, szúrós fűszálak között ehető, finom darabok után keresgél.*
|
*Grimm hegyezi a fülét,mikor a lány elsétál a fához és leül.* ~ Vajon mire készül?~ *Néz Lizára kérdően,majd megcsillannak szemei. Meghallja a zab csörgését,és azt,hogy a másik ló biztos kapott belőle. Grimm bólogat a fejével,majd ő is tesz pár lépést. És megáll háttal Lizának , és úgy tesz,mintha valami nagyon finom dolgot talált volna a földön.Pedig csak egy hervadt kis levélke és egy száraz gyökér hever előtte a homokban. De Grimm úgy tesz,mintha a legcsodásabb lakoma lenne a világon. Horkangat,miközben elfogyasztja őket,amivel reméli,hogy felhívja a másik ló figyelmét.Aki csak nanyit láthat,hogy Grimm jóízűen eszik valamit.Majd egykedvűen hátrafordul,szemügyreveszi a lányt és a lovat,és fojtatja a színjátékát.*
|
*Egy ideig fürkészi a ló tekintetét, aztán elmosolyodik és a karám falának mentén elindul lazán, mint akinek semmi dolga sincs. Mint aki nem is Grimm miatt jött. Betyár kíváncsian követi a karámon kívül. A lány elmosolyodik és egyszercsak leül, háttal Grimmnek. Leteszi a zabbal teli zsákot maga elé, majd kinyitja és a kezével turkál benne szórakozottan. Mindkét ló hallhatja a zab zizegését. Betyár felkapja a fejét és odaüget Lizához, bedugja a fejét két fa között és követelőzően nyújtogatja a száját a lány felé. Liza elmosolyodik,majd kivesz egy marék zabot,és odatartja a ló szájához, aki erre elégedetten bekapja, majd kihúzza a fejét és a zabot ropogtatva elüget.. Grimm ebből csak annyit láthatott, hogy Betyár bedugta a fejét, majd mikor már kihúzta valamin jóízűen csámcsogott. Ismét felhangzik a zab zizegése,ahogy tovább játszadozik vele.Aztán leteszi a vizes tömlőt is a földre, és kicsit meglazítja a kötést a tömlő száján...kiáramlik belőle a finom, tiszta víz illata...*
|
Grimm hosszú idő óta először arra ébred,hogy a nap lágyan simogatja sörényét és nyakát. Hirtelen felpatan fekvű helyzetéböl tele va nenergiával,de közben korog is a gyomra. Hatalmasat nyerít és teljesen végignézi a napfelkeltét. Majd fut pár kört a karámban. Jól érzi magát,de már fáj a szíve,hogy újra a szabadban fusson. Behunyja a szemét, és a sörényébe is belkap a szél. Újra emlékszik,hogy vágtat a semmibe, hogy szabadun fut,és nincs mitöl félnie, mert csak ő és a szél az ami együtt mennek az úton. Egyetlen emlék,ami a vadonhoz köti. Röpke gondolatmenetét egy füttyszó zavarja meg. Grimm azonnal a hang irányába fordítja fejét,hátracsapja a füleit,majd eszébe jut,hogy ezt már ismeri. Csak nagyot dobbant a lábával,és a lány szemébe néz. * ~Mit akarhat itt megint...~ *Furcsán szemlélve nézte tovább a lányt.*
|
*Egy nap telt el azóta, hogy Liza foglalkozni kezdett Grimmel. Most ismét felé tart. Betyár nyergében lovagol a karám felé arcán könnyed mosollyal. A nyereg egyik oldalán egy nagy bőrtömlőben víz,a másik oldalán egy másikban zab lóg. No mert,ugye,Grimmnek is enni kell valamit. Már látni a karámot. Bízik benne,hogy Grimm nem esett vissza ez alatt az egy nap alatt,és fennamaradt az a törékeny bizalom közöttük,amit tovább ápol majd az élelem és a víz. Tisztes távolságban megállítja Betyárt,majd leveszi róla a tömlőt és a zsákot,majd pegig átmászik a karám falán,és ott megáll.Lágyan füttyent egy elnyújtottat Grimm felé,és rá mosolyog.Várja a reagciót.*
|
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
