MINDENKÉPPEN OLVASD EL!
…Változnak az idők, az emberek, a világ…így történt ez a világnak ezen félreeső-poros szegletével is…Carls Johnsonnak „érdekesnek” nevezhető tervei voltak, melyek megvalósításához egy magához hasonlatos, régebbről ismert gazembert hívott segítségül. Csakhát…elfeledte az örök mondás, miszerint: Mindig van nálad nagyobb gazember. A zord-komor volt katonatiszt jött, látott, tapasztalt, és…és kézbe vette a dolgok menetét. Johnson golyót kapott a szivébe, nopersze, csak miután hiteles iratban mindenét átíratta emberünkre, az öreg halálát persze a banditákra fogták, akik ellen irtóhadjárat indult, melynek során a korábbi vezér „eltünt”, és egy „jó időben jó helyen” lévő marcona foglalta el a helyét…
…új idők jöttek, de a régit sem fújta el teljesen a kósza szellő…ahogy mindig is…
A Seriff jelenleg biztosan uralja a várost, és annak környékét. A volt katonatisztből lett gazember semmivel nem lett rosszabb kiskirály, mint a megannyi hasonló, sőt…a Johnson-féle felesleges dühkitörések, passziók, és vérengzések elmaradtak, a kis koszfészek pedig a maga módján virágzásnak indult, persze szigorú az irányítás, de amíg az emberek jól élnek, és a tisztes lakosságot nem terrorizálják feleslegesen, addig „minden rendben van”. A banditák persze megvannak még, sasfészkükben, de kemény megtorlásra számíthatnak minden olyan akciónál, amely az új Seriff érdekeibe ütközik. Nopersze, mióta a seriff megbízható embere vezeti a banditákat, azóta ilyesmi ritkán fordul elő, a banditák meg imádják új vezérüket, hiszen „dacolni tud a kemény gazemberrel, aki átvette a város irányítását” . Kecske és káposzta esete. Ahogy mindig is…
A Farmon élők annyit érzékelhettek a változásból, hogy a Johnson által megszabott határidő egy évvel ki lett tolva, illetve az új Seriff emberei szívesen segédkeznek a musztángok befogásában, az új területek felfedezésében, a benszülöttek, és a banditák „megrendszabályozásában”. Nopersze, hiszen a messzi kormány is pacifikálni akar, nomeg a vadlovak is szép pénzt hozhatnak…az új területek persze mind a Seriff nevére lesznek bejegyezve, de erről már a Farm dolgos kis népének nem kell tudnia, elég, ha teszik a saját dolgukat…
…szóval szép ez az új világ. De mint minden buborék, ennek héja is kezd repedezni a múlt szelével visszaszállingózó törmelékektöl, és a külvilág mocska idesodort darabjaitól…ahogy mindig is.
ELŐZMÉNY:
A világ zsugorodik.A fehér foltok lassacskán eltűnnek a térképről.Az emberi társadalom egyre jobban fejlődik és terjeszkedik.Új találmányok születnek,nő a pénz értéke és lassan elavul az arany.Terjeszkednek.Vasutakat és városokat építenek.Ám ez az egész megtorpan egy félsivatag közepén.Az egész félsivatagban csak itt találtak vizet,ide építettek hát egy kisvárost.Egy gazdag üzletember,aki a városokat építteti,Charls Johnson felderítőket küld előre,hogy keressenek a térképnek megfelelően zöld területeket.A felderítők alig egy nap múlva térnek vissza.A gazdag embernek felcsillan a szeme a hír hallatán,mi szerint nem messze innen kezdődik egy eddig ember által érintetlen terület.Ám annak a hírnek cseppet sem örül,hogy tele van vadlovakkal.Egy riadt ménes képes romba dönteni az épülő városokat,ha megindulnak.Johnson parancsot ad,hogy fogják be a lovakat,egytől egyig.Néhányan lóra pattannak és elvágtatnak arra a területre.Egy hét elteltével térnek vissza.Mindössze öt vadlovat sikerült befognia 10 embernek.Johnson szörnyen mérges lett.Nem érti miért nem tudtak legalább 15 "gebével",ahogy ő mondja,visszatérni.Az emberek csak a fejük rázzák,mi szerint azt tapasztalni kell.Voltak lovak akik még a vasutak sebességével is felvehetnék a versenyt,voltak lovak,akik pedig bármit csináltak azonnal észrevették őket.Johnson úgy dönt,na majd ő megmutatja,hogy ezek a lovak is csak olyanok,mint a többi.Parancsot adott,hogy zárják őket egy karámba.Amint ez megtörtént néhány emberével lement és végignézett a nyugtalan állatokon.Hosszasan figyelte őket.Végül elfordul és lassan sétálva elindul vissza,de néhány lépés után megáll,s félig visszatekint a válla fölött.
- Lőjétek le őket - csak ez volt a hozzá fűzni valója.
Ezután ismét megindult és visszament a házába.Sokan ott voltak a karám körül.És sokan ragadtak pisztolyt vigyorogva.A fegyverek dörrenése és a lovak sikítás szerű nyerítése hetekig visszhangzott azok fejében,s a szörnyű kép,mely a sérült,halott lovak látványát idézi vissza nem hagyta őket aludni.Ez hozott össze néhány embert.Amikor Johnson újabb parancsot adott ki,hogy fogják be a maradék lovat is ez a néhány ember együtt ment fel az irodájába és vállalkozott a feladatra,ám nem voltak hajlandóak azzal a céllal befogni őket,hogy aztán pedig sok ember hideg vérrel lelője őket.Johnsonnak nem tetszett a terv,mi szerint ez a néhány ember be akarja törni és meg akarja nevelni a lovakat.Végülis sikerült meggyőzni azzal,hogy nem kértek fizetést és a végén pedig jó pénzért eladnák a paripákat.Johnson és az emberek kezet fognak,s ezután a kis csoport kimegy az épületből.Hamar nekikezdenek és építeni kezdenek egy farmot a város mellett,ahol majd a lovakat tartják.Johnson napokig nézte szorgalmas ténykedésüket.Egy sötét éjszakán mebízott azonban néhány rossz lelkű embert,hogy akadályozza meg,hogy a lovakat be tudják fogni.Ha három éven keresztül nem sikerül a terepet teljesen vadló mentesre alkotni,Johnson ismét kiadja a parancsot,hogy induljanak az emberek "lóra vadászni".A sötét szándékkal megbízottak bólintanak és távoznak.Johnson elégedetten dől hátra és gyújt szivarra,majd az ablakon kinézve frissen nyomtatott papírpénzekről álmodozik.
Történetünk itt kezdődött, egyszer, régen....és most folytatódik. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
