|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.13. 02:00 - |
Az istálló egy vadló számára szokatlan és félelmetes hely lehet.Nem látja a csillagokat,nyáron hűvöskés,télen meleg van benne,s a legrosszabb talán az egészben a bezártság és a túlzott sötét. |
[129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Felébredt.Éhes volt ezért enni kezdett.Elgondolkodott*~Furcsa,ezen a helye nem kell sehova se menni ennivalóért.Legfeljebb pár lépést.~*Majd tovább evett.Később megszomjazott és ivott egy kicsit majd odament a boxa ajtajához és kinézett* ~Kicsit furcsa ez a helyde majd csak megszokom...~ *Majd visszament és evett még egy kicsit.*
|
Igazad ehet. Megnézem, van-e valahol valami gyógykenőcs.* Azzal elfut az istálló egyik részébe. Majd kis idő után előbukkan a gyógyszerrel. Belép Spartanhoz, és gyöngéden elkeni a seben a gyógynövényekből készült szert. Spartan dobbant egyet lábával, mivel először kellemetlen volt neki ez az érzés, de aztán rájött, hogy nagyon kellemes ez a hideg. Sakura ezután megsimogatta a csődör nyakát, és adott neki egy almát.* Ahogy látom, már jobban vagy kicsim. Aludjunk mi is. Jóéjt Spartan.* Kilépett a boxból.* Jóéjt neked is, Shina!* Int a lány felé.* És neked is Ígéret. Remélem jó éjszakád lesz.* Nézett be még utólag a musztánghoz. Aztán ő is leindult lefeküdni. Most nem volt kedve lovánál aludni, mivel lábai eléggé fájtak akkor.*
|
*Megette a szénát,majd odasétált Sakurához,és hagyta,hogy az megsimogassa.De már nagyon fáradt volt,túl sok inger érte mára,ezért bement a box legbelsőbb sarkába,és lehunyta szemeit.Elaludt.Álmaiban a pusztán vágtatott,de az is eszébe jutott mennyit kellett menni a vízért,és hogy mien nehezen talált élelmet...Már megszokta az embereket,de még nem volt betörve.Érezte,hogy holnap valami egészen más nap jön,és hogy eddigi élete gyökeresen megváltozhat..*
|
*Eléggé meglepődik,mikor Ígéret rágcsálni kezdi a haját.* Héé,fiú,az embereknél ez kicsit másképp működik.Tisztítani szoktunk,nem nyálazni! *Mondja nevetve,majd kijön a boxból,és bezárja ajtaját a retesszel,de fent nyitva hagyja,a ló hagy nézzen ki ha akar.Majd odasétál Spartanhoz is,szemügyre venni a lovat.* Va nrajta egy seb,nem kéne lekezelni? *Mondja kérdőn Sakurának...* ...Igen...ráülni,szerintem az nehezebb lesz.Holnap majd kipróbálom...* Mondja,és előveszi a dobozát,visszateszi bele a tisztítószerszámokat,majd elővesz két sarkantyút,és egy kis pálcát is.* Nem szeretem használni őket...,de ezek nélkül soha nem lehet betörni őket...,akik rosszul használják ezeket,azok súlyos érzelmi problémákat okozhatnak a lovaknak.Ezek irányítást,és nem a bűntetést szolgálják.*Mondja,hangja kicsit szomorúan cseng.* kicsit kiengedem a lovam a karámba,hogy szaladgáljon kicsit! *Gyorsan elhúzta a reteszt,és kivitte lovát a 2. karámba,ami inkáb begy legelőre hasonlított,majd sietett vissza új barátnőjéhez.* Szerintem én most lefekszem aludni,Moont kinthagyom ma éjszakára,és Ígéretre is ráfér a pihenés...holnap hosszú npja lesz! Jóéjt! *Köszönt el kedvesen,és elindult a szobája felé.*
|
*Vidáman kucogott, amikor Ígéret Shina haját rágcsálta. Azt hiszem, ízlik neki a hajad.* Aztán a ló felé fordult.* Ugye itt is barátkozhatok veled Ígéret?* És lassan a ló homloka felé nyújtotta kezét, és ha a ló megengedte gyöngéden megsimogatta. * Nagyon szép a színed, tudod-e? Még sosem láttam ilyen szép színű musztángot. Najó, egy kivétel azért van. Az én kicsi Spartanom.* És csődöre felé fordult. Az nyugodtan nézelődött a boxában, az új jövevényt szemlélgette. Sakura csak mosolygott. Már teljesen elfelejtette iménti búját.* Ez a ló nagyon feldobott Shina. Alig várom, hogy ráülhessek egyszer...* Ábrándozott.* Remélem, jó gazdája lesz, aki törődik vele... Nem szabad egy ilyen értékes lovat elrontani. Ugye Ígéret?* És megint megsimogatta a nyakát, ha a csődör hagyta.*
|
*Egyenesen visszabaktatott az istállóba,de mielőtt bement volna boxába körülnézett.Megnézte,hogya többi ló mien nyugodt,és nem látszik rajtuk semmi baj.Kivéve egyet.Azon van egy seb,de ne mvolt sok ideje,mivel mögötte jött Shina,és azonna lbement a saját boxába.Csendesen tűrte,míg ellátják étellel és italla,de mikor a lány valami furcsa dologgal közeledett hozzá kicsit összerezzent.Bár kellemes érzés volt a fémvakaró,ami leszedte szőréről az izzadságot,ami már rászáradt odakint.Aztán jött valami puhább,és attól ragyogó lett a szőre.* ~Azthiszem,ők így tisztogatnak,ezt viszonyoznom kell...~ *És erre ős is elkezdte harapdálni shina haját...*
|
*Már majdnem teljesen lenyugodott,de akkor hirtelen meghallott valami hangot.Felkapta a fejét,és sunyított,melső patájával erőseket dobbantott.* ~Ez Ő ő kapott el,ez a furcsa teremtmény hozott ide...~ *de ekkor látta,hogy a lány elmegy,és idegesen nyerített utánna.eluralkodott rajta a félelem,de ez most más volt.Eddig menekülni akart félelmében,de ez most a halálfélelem.Mikor kinyílt az ajtó,idegesen toporgott egyhelyben.* ~Vajon arra mi van? ~ *Mikor viszont ismét hallotta Shina nagját megugrott,és vágtába csapott át.... ///Folytatás a Karámoknál///
|
*Mindketten kábultan térnek vissza. A lány nem is tudja már, mi történt az előbb... Mi volt ott? Az a félelemmel teli érzés... És azok a szemek. A félelme teljesen eluralkodott rajta. Nem érti... Már nem emlékszik arra, hogy mit mondott, mit csinált. Semmire sem... Csak az a félelmelet lény... Nem tudja kiverni a fejéből. Spartan lomhán üget, fáj a combja, amit a pokol unikornis égetett rá... Sakura érzi, hogy másképp mozog, és lelassítja lépésbe, hogy ne erőltesse meg. Spartan most békésen lépve érkezik meg az istálló elé. A lány leszáll róla, megfogja a kantárt, és bevezeti a csődört a boxába. Nem szól semmit se, csupán némán mozog. Leszerszámozza, majd lekeféli a csődört. Közben pedig maga elé bámul, teljesen máshol jár. Spartan is ilyen... Maga elé bámul, nem tesz semmit... Amikor Sakura végzett megsimogatta a ló oldalát, és egy puszit nyomott a homlokára.*Egy darabig gyógyulnia kell a sebednek... Vigyázz magadra...*Törte meg a szinte nyomasztó csendet. Aztán észrevette, hogy a vadló eltűnt.*~Talán valaki kivitte... Ezt meg kell néznem!~* És izgatottan kifutott az istállóból, reménykedve, hogy megtalálja a vadlovat.*
 |
*Kitárul az istálló ajtaja,és a nap erős fényében csak egy vékony,de magas alak foormálódik ki.Shina sétál be,és kicsikéje felé indul.Add Moonak friss vizet,és pár almát is.Majd az új jövevény boxához sétál,aki bent éppen ekor ivott.* Szia nagyfiú! *Mondja a lehető legkedvesebb hangon* Nagyon szép vagy ugye tudod! *Kedvesen beszél a lóhoz,majd kisétál az istállóból.Felállít egy hosszú kerítést,ami egyenesen a karámba vezet,és a ló ösztönei is oda vinnék.Majd mikor megbizonyosodik róla,hogy eléggé masszív lett a dolog kiengedi a vadlovat!* Mutasd mit tudsz!
|
*Az altató miatt az egész estét átaludta,bár mikor felkelt még kicsit szédült,viszont mikor kinyitotta szemeit nagyon meglepődött.Eszébe jutott a tegnapi nap,és észrevette,hogy 4 fal közé van beszorítva.Patáival erősen kedzte rúgdosni az ajtót,falat,amit csak ért.Sokáig tombolt,de aztán kicsit lenyugodott.Csak ekkor vette észre nincs egyedül.Idegesen nyerített a többi lónak,de meglepődve látta,hogy azok nem félnek.* ~Ezek teljesen nyugodtak.Hogy-hogy nemn félnek?~ *Körbe körbe sétált a boxba,és ismét kitekintett.Az egyik ló mohón evett,és madrigált is teljesen elfogta az éhség.Majd furcsálkodva hátrapillantott.* ~Dehát,itt van élelem,és víz is,nem is kell keresni!~ *Elkezdte habzsolin a finom zabot,majd egy furcsa dologra lett figyelmes.Az illata csábító volt,a színe piros,és az alakja kerekded.* ~Kint nincsennek ilyenek..~ *Furcsállotta a finom csemegét,majd közelebb lépett hozzá,és megszaglázta mégegyszer,mikor meggyőzödd róla,hogy az egy ehető valami,akkor kettéharapta a lédús almát,és azonnal "beleszeretett". Megette az egészet,és nézegette honnan kerülhetett ide élelem.Aztán mikor nem talált több kaját a vizesvödörhöz ment,és egy cseppig kiiatta belőle a kellemesen hűvös nedűt.Mostmár teljesen nyugodt volt,csak a falak zavarták kicsit,de kezdett megbarátkozni a környezettel,de persze gondolataiban kint vágtatott a végtelene mezőkön...*
|
*Békése szuszog, álmát még nem zavarja meg semmi sem... Ám az édes álmot megtörő holdsugár veszélyesen közeledett a lány arca felé, és majdnem elérte... Ám ekkor egy ló állta el a sugár útját lábával, és Sakura elé állt. A lány felriadt a mozgásra, és hirtelen felkapta a fejét. Majd maga előtt látta nagy, pej csődörét, Spartant. Halványan elmosolyodott, majd felkászálódott a födlről, és leporolta ruháját.*~A francba, megint elaludtam az istállóban. Olyan kényelmetlen ezek után felkelni...~*Ásított egyet, és kicsit kinyújtóztata elgémberedett izmait. Majd nagyokat pislogott Shinára, és a mögötte jövő két lóra. Rgy ideig bambán nézte a lovakat, és követte a lányt, ahogy kimegy.*~Nahát, fogott egy vadlovat? De ügyes egy lány! Igen, én is fogok egyet! Nehogy mások kezébe kerüljenek. Nem hagyom, hogy úgy kínozzák majd őket, mint régebben! Minél előbb biztonságban tudom mindet, annál nyugodtabb leszek.~Gyerünk kicsim, ideje kimozdulnunk!*Spartan fülét hegyezve nézett gazdája felé, aztán pedig megvárta, míg a lány felszeszámozza, és felpattan a hátára. Sakura kivezette a lovat a boxból, és kiléptette. Odakinn a Hold megvilágított mindent, de a lány szeme már ígyis hozzászokott a sötéthez. Feltette kissé szakadt kalapját, és megsarkanytyúzta lovát.*Gyerünk Spartan, befogásra fel!* A ló boldogan felágaskodott, ami Sakura-t először kicsit megilyesztette.*Hé te, ne igyen gyorsan!*De aztán megtalálta az egyensúlyt a nyeregben, és leesés nélkül ért földet a csődör lába. Aztán pedig rögtön vágtába csapott át. *Hééé, Spartaaan. Ne oolyan sietőősen.*Próbálta kicsit lassítani a galoppozó lovat a lány, nem sok sikerrel. De végül megtalálta a helyét a nyeregben, és a vadlovak felé irányította a lovát.*
|
*Kitárta az istálló ajtaját,és bevezette rajra a lovát,akit egy vadló követett.Először a vadlovat akarta letudni,mert lova olyan volt mint egy angyal.Kihúzta az egyik már előre kikészített box reteszét,és bevezette a már teljesen kába vadlovat.Levette róla a köteleket,és vizet,na meg élelmet biztosított neki.Majd kiment,jó alaposan bezárta a box ajtaját.* ~Gondolom ha magához tér,majd menekülni akar...~ *Leszerszámozta,és lecsutakolta lovát,majd őt is ellátta a boxba.* Nagyon ügyes voltál ma kicsim! Tessék itt van pár finom falat! *Adott pár almát Moonak,amit az azonnal megevett,békésen horkantott,majd elludt.* Jóéjt picikém! *Köszönt el Shina,bezárta Moon boxának ajtaját is,majd ő is elment aludni.*
|
*Kezetfog a lánnyal,de az már megy is,és nincs kedve tovább ismerkedni is bárkivel.Végigtekint a lován,akinek gyönyörű,éjbenfekete szőre csak úgy csillogott.Gyosan felszerszámozta,és a biztonság kedvéért vitt magával egy kötelet is.Eltolta a reteszt a box ajtajáról,és kivezette a lovat az istálló elé,ahol egy könnyed mozdulattal már a hátán is termett.* Kicsit körülnézünk odakinn! *Mondta,és megpaskolta lova nyakát,aki erre barátságosan horkantott.Shina először lépésre,majd ügetésre váltott,és mikor már be voltak melegedve megadta a jelet,és bal lábra vágtáztatta Moont,aki most különösképpen figyelt minden mozdulatra,és azonnal reagált is rá.* Tudod,hogy ez most fontos ugye? *Mondta kedvesen,és vadászvágtára váltott,hogy minnél előbb megjárják az utat.* A vadlovakhoz megyünk,remélem bírod a tempót! *Mosolygott,de nagyon is komolyan gondolta.*
|
*Hirtelen mennyire megsokasodtak. Az ismerős léptek ahogy elhalnak, már támadnak is fel eddigi ismeretlenek, ami igen fura. Túl sok új érkezett a városba.. Érzi kancája puha nóziját a vállánál, s mikor a nyakába fúj, nevetve félrehessegeti onnan* Nem vagyok ehető, te..! *A hangra összerezzenve pattan talpra, és egy szalmaszállal a hajában, de a kezét nyújtja* Samantha Johnson, örvendek! Nem, nincs semmi baj, köszönöm kérdésed *Nem visszakozik nevét illetően, Shinának vagy leesik a kapocs, vagy nem. Sietve mászik ki a boxból, megtisztítja a ruháját mindenféle kosztól és kellemeset nyújtózva sarkantyúját gyengéden a falnak lökdösi párszor* Kész *Elégedett mosollyal néz végig magán, még visszafordul Reményhez aki füleit hegyezve kukucskál ki a két érkezett csődörre* Nyugi, kislány *Paskolgatja meg a nyakát, és szélesre tárva az istálló ajtaját szemügyre veszi a tájat*
|
*Paták tompa moraja veri fel a csendes éjszakát. Egy ló fáradt horlantása, majd egy ajtó, amely nyikorogva tárul ki. Aztán feltűnik az ajtóban két árnyék. Egy lányé, és egy lóé. Aztán a lány beljebb lép, a ló követi, és kirajzolódik a két jövevény teljes alakja. A lány egy pillanatra megtorpan, nem tudta, hogy ilyenkor még van itt valaki.* Ömm... Sziasztok...*Egy halk köszönés, és próbál árnyékká változni. Óvatosan vezeti be a fáradt csődört az istállóba. Elvezeti ahoz a boxhoz, melyre ez van ráírva. "Spartan". Kitolja a reteszt, és kinyitja a boxajtót. Bevezeti a fáradt lovat, majd fut keféért, utána alaposan lcsutakolja róla a verejtéket. A lány is elfáradt, de szeretett lova egészségénél számára nincs fontosabb. Miután végzett odanyújt az állatnak egy vékonyka répát, de a ló boldogan rágcsálja azt is. Majd Sakura fáradt szemei végigfutnak csődöre immáron csillogó szőrén, és lágyan végigsimít rajta. Sóhajt egyet, és a lónak dől, majd lábai elengedik a súját, és a földre kerül. A csődör kíváncsian lehajol hozzá, és belefúj a barna tincsek sokaságába. Sakura már nem törődik a többiekkel, hatalmába kerítette az álmosság hatalma. Spartan pedig egy darabig még őrködik a lánynál, de aztán ő is feladja, és szemei elnehezülnek, majd lecsukódnak, és ő is oda kerül, mint szeretett gazdája...*
|
*Patadübörgés,majd nagy porfelhő kíséretében egy lány pattan le lova hátáról,és azt a kantárszárral vezeti be az istállóba.A hatalmas fekete mén nyugodtan követi gazdáját,majd csendesen tűri a szerszámozást.* Sziasztok! *Köszön Shina bár ridegen,de hát nem nagyon kedveli az idegeneket,akik szerencsére távoznak.Leszerszámozza,és gyorsan lecsutakolja lovát,de mikor az idegesen vágja patáját a földhöz,máris tudja miről van szó.* Éhes vagy mi? *Mondja kedvesen,mosolyogva kedvencének,Moonak,és már adja is neki a zabot,majd mikor za már eszik,vizet is tölt az itatóba.* ~Remélem Moonak tetszeni fog új helye! ~ *Párszor körbefut tekintete....* ~Nem is olyan rossz ez a hely...~ *Majd valami beszédet hall,és betekint az egyk bokszba,ahol egy lány ül a földön...* Szia,én Shina vagyok!Tán van valami baj? *Kérdezi,és előveszi kicsit kedvesebb hangját,és a bátorító mosoly is megjelenik tekintetén....*
|
*Ugyanolyan rideg pillantással néz a fiú után, mint eddig, ám mikor elhagyta az istállót a falnak dőlve csúsztatja végig rajta hátát, és leül a földre. Felhúzott térdeire dönti homlokát,és párszor bele is veri.* Akkor sem.. csak egy ostoba kölyök.. *Motyogja bátorításnak, s lassan felemeli a fejét. Tekintetét a plafonra szegezi, karjával átkarolja térdeit és csak néz felfelé némán..*
|
*A hideg szavakra megvillannak a szemei, egyszerre fájnak a lány szavai, és egyszerre indítanak meg benne olyan düht, hogy a háta mögé emelt keze ökölbe szorul. Hamar lehiggad, és egy csalódott, ám őszintének tűnő fejrázást ejt meg* Sajnálom, hogy így gondolod. *Zsebre dugja kezeit* Látni akartalak, de azt hiszem hiba volt. Tekintsd úgy, hogy itt sem voltam. További szép napot *Biccentve fordul meg, és nem várva ellenkezést vagy feltartóztatást szépen kiballag az istállóból.*
|
*Nem titkolt aggódással hagyja, hogy Kevin vezesse kancáját, aki engedelmesen tűr. Az istállóba érve megkönnyebbült mosollyal átveszi a szárakat és bevezeti a helyére Reményt. Miközben lenyergeli és szépen ellátja, már tényleg a nyelvén lenne egy kérdés, amire érkezik a válasz.* Oh, tényleg? *Zavartan lenéz a földre, becsukja a box ajtaját és rátolja a reteszt* Azt hittem a banditák nem kíváncsiak senkire. Mert ugye még mindig ott vagy, ahol régen, Ken? *Pillant hidegen a fiúra, és a falnak támasztva hátát összefonja a karjait.*
|
*A fiú szavaira mosolyogva bólint, s még hosszan utána néz. Talán túl hosszan.. feltűnik neki, hogy Liza is elhagyta az istállót. Egyedül van, ami az új társaságait tekintve nem is olyan rossz. Karjait összefonja maga előtt, és úgy fordul vissza. Hamar bedob minden boxba, ahol lovak állnak persze, pár saját gyártmányú csemegét, hisz már mind kapott enni. Ez csak aféle nasi. Remény boxa előtt megáll, félretolja a reteszt, és belép. Kancája a falatokat rágcsálva emeli fel fejét, orrát odadugja a hasához, amitől Samből akaratlanul is feltör a nevetés* Csak nem vagy megint éhes? *Simít végig a selymes nyakon, mire a válasz egy unott sóhajtás.* Ó, értem *Vigyorodik el kedvesen, s felemelve lova fejét szelíden átöleli* Nem tudom mit csinálnék nélküled.. de mi ketten erősek és szétszakíthatatlanok vagyunk, igaz? Három bandita-banda sem választhat el minket egymástól? *Mélyen a ló szemeibe néz, pár hosszú pillanatig olvas a lelkéből, majd egy gyors cuppanóssal az orrára visszazárja a helyére, és nekilát az esti teendők elvégzéséhez.*
|
[129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
