|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.13. 15:54 - |
Az istálló ahol a banditák a lovaikat tartják. Szűkös de jó körülmények között élnek odabenn a lovak és naponta viszik ki őket futkározni, az a ló aki a banditákhoz kerül szerencsés lehet.Az istálló épülete körül még fel van építve egy nagy szögesrót kerítés is,kb 1,5 méter magas,és a fa kapuja szintén ekkora,mellesleg jó erős fából készült. |
[121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Bizony a csípést nem tudja kikerülni, így válla gazdagodik egy lila folttal. A nem várt fájdalomtól kicsúszik kezéből a kantár, s csattanva érkezik a földre, ami megriaszthatja szegény állatot. Hátrébb lép, s így veszi fel, összeszorított szemekkel, vállát támasztva* Jó, ha harc hát legyen harc.. *Morogja Grafnak, a feszülő kötelekre néz, s a nyerget a sarokba helyezve a ló elé áll, határozottan, stabilan. Megpróbálkozik a kantár ráaggatásával, és bizony addig szenved, ameddig csak szükséges. Közben néha vet egy oldal-pillantást a kötelekre.*
|
*Figyeli a szerszámokat,füleit hátracsapja.Felismeri.Ilyenek voltak azokon a lovakon is.Élesen rányerít kevinre és már próbál is ágaskodni,no,de azok a fránya kötelek még mindig nem engedik.Úgy tűnik néhány kedves bandita,mint például Jason már próbált hatni Grafra egyszer-kétszer,mivel a ló pedig nagyonis kerüli a szemkontaktust,amint felismeri,hogy Kevin próbálja elkapni a pillantását.Egyből sejti,hogy valami olyasmire készülhet,mint Marina meg az a szőke.Nem moccan a helyéről,de amikor Kevin túl közel ér megelégeli a dolgot,vadul előretör,a kötelek pattanásig feszülnek.Keményen odacsíp,ha eltalálja akkor szép kis lila foltot hagy fogai nyomán,aztán fejét meglódítja és kapálja a földet,fejét dobálja,úgy tűnik ez nehezebb lesz,mint hitte.*
|
*Kaján vigyorral figyeli, amint a ló szárazra üríti a vödröt. Elégedett vigyorral húzza ki a box elé a vödröt, s lomhán nyújtózik* Remélem nem haragszol, ha most betörlek.. *Hangja árulkodik túlzott egójáról. Elvonul keríteni egy méretben megfelelő felszerelést Grafnak, s azakat szorongatva lép vissza a nyitott boxhoz. Igyekszik szemkontaktust létrehozni vele, miközben lassú léptekkel elindul felé*
|
*Amint nyílik az ajtó felébred,majd a vödör zörrenésére horkantva kapja fel a fejét.Figyli a jövvényt.Bizony vágyakozva figyeli azokat a cseppeket és szemével követi mozdulatait.Mikor az visszatolat elé hátracsapja füleit és idegesen nyerít egyet mély,halk hangon,bár betudható ez már egyenesen morgásnak is.Hátrlép egyet,majd ismét előre és dobbant egyet.A vödör emelkedését látván fejét felkapja,ágaskodni akar,de a kötelek megtartják.A vödör érkeztekor összerezzen és idegesen lép egyet oldalra,majd vár hátracsapott fülekkel.Ha Kevin nem moccan akkor közelebb lép a vödörhöz,majd lehajol,s mohón szürcsölni kezdi a folyadékot.Az első két korty lenyelése fáj.Túl száraz volt a torka.De utána már isteni érzés.Belefúj a vízbe ahogy iszik,bizony meglepő,de az utolsó cseppig megissza az egészet.Hát igen.Nagyon szomjas volt már.Amikor már nincs mit inni felegyenesedik és csámcsog párat,jó érzés,hogy nem csontszáraz a szája meg a torka,a hálát viszont nem ismeri.Hátracsapja ismét füleit ellenségesen,s távolságtartóan lép egyet hátra,már amnnyire kötelei engedik.*
|
*Egyik keze zsebében pihen, a másikkal egy vízzel teli fém vödröt tart. Így sétál be, szokásos bús arckifejezésével és komoly, méltóságteljes jelenségével az istállóba. A vödör hangos puffanással ér talajt, száján ki-kilöccsen egy kis víz, amit persze saját lovainak hozott. Más lovát nem gondozza... nyakában saját kulacsa lóg, az istálló körüli fárasztó munka bizony jó sok folyadékot felszív. Le is tekeri az életet adó palackféleség tetejét, az ajkához emeli, és mohó kortyolásba fog. Néhány csepp utat törve magának végigfolyik állán, s bevizezi a ruhája nyaki részét. Nem is lehetne ennél csábítóbb kép egy szomjas lónak.. Miután kiitta magát, a kiürült tárgyat egyszerűen a földre hajítja, ingujjával megtörli a száját, felemeli a vödröt a földről és megindul ménje és kancája felé. Elhalad Graf mellett, odapillantás nélkül tovább halad, s csak lassan esik le neki a szeme sarkából látott kép. Visszatolat* Nocsak *Bukik ki belőle, a megszokott gunyoros vigyora lassan előbukkan* Kit látnak szemeim? Csak nem rólad regél az egész falu, Pokol? *Kis nyögéssel, de felemeli a mellkasáig a vödröt* Szom..jas vagy..mih? *Futólag eltolja a boxról a reteszt, és szélesre tárva az ajtót le"dobja" a vizet a ló elé, s letöröl homlokáról egy verejtékcseppet.* Nesze, igyál. Aztán megnézem mit tudsz.. *Futtatja végig pillantását Graf testén*
|
*Felnyílnak a szemei lassan.A bőrét vágják a kötelek kissé amiért rájuk támaszkodik.Feláll,s ösztönösen indulna előre,mintha a sivatagban lenne,de akkor a kötelek visszatartják.Ez kiveri a maradék álmot is a szeméből és rádöbben a valóságra,hogy hol van,s hogy mi történt vele.Először fellángol benne a vad harag,de hamar kihuny ez a hirtelen tűz.Lehajtja fejét.Enyhe zsibbadást érez még mindig a tagjaiban,de már nem szédül.A méreg kezd kimenni belőle,de mi értelme lenne ismét próbálkozni?Talán jobb lenne..nem.Nem.Nem!NEM!Nem fogja feladni,nem fog összeroppanni,nem fog meghunyászkodni és NEM FOG MEGTÖRNI!Dobbant egyet.A torka hamuszáraz.Napok óta nem ivott,s nem evett,ennek kezdenek előjönni a következményei.Ez megint elveszi az ellenkezés érzetét.Halkan nyerítve hajtja le fejét,csapzott,itt-ott kissé véres -a tűk és a nyíl által okozott sebek miatt- sörénye előre hull,bele az arcába.Az ereje fogytán és fél a tudattól,hogy mi lesz,ha megtörik a védekezése.Olyan lesz,mint "azok"?Felemeli fejét és megfáradtan néz el egy alvó ló felé.Békésen szunyókál a boxában és egyáltalán nem fél idebenn.Őt viszont rendkívül zavarja a bezártság,a szűk hely,s most még moccanni is alig bír a kötelek miatt.Borzongva néz körül,majd lehajtja a fejét.~Egyszer minden véget ér.Egyszer talán ez is.~Nagyon éber félálomba szenderül,képes lenne egy fajtársa horkantására is felriadni.*
|
*Fújtat egyet és dobbant,idegesítik ezek a hangok,amiket a kétlábúak adnak ki,fejét lóbálja ellenségesen.Bal szemszögéből akkor meglátja a felé röppenő két tüskét.Felkapja fejét,de már későn.Az egyik beleáll a nyakába,a másik súrolván az alját száll el alatta.Egy kissé megtántorodik,talán túl sok már ez a méreg neki,megremegnek a lábai is,de a büszke makacssága nem engedi a földre rogyni.Homályos a látása,összefolyik előtte minden,de nem tud mit tenni ellene.Vakon és gyengén indul meg a kötelek után kissé botladozva,hangosan veszi a levegőt mind ijedtsége,fáradtsága és erőlködése miatt.Érzi ahogy ráfeszülnek a kötelek.Fáradtan lép egy kicsit oldalra,majd a éreg végképp megteszi hatását,eszméletét veszítvén lazul el és esik a földre,vagy a kötelek "karjaiba".A páros beszélgetéséből már mit sem hall.Sötét űrben ténfereg kétségbeesve,s nem talál kiutat...*
|
Marina: makacs és bolod egy ló ez... *mondja majd elvigyorodik* érdekes kihívás lesz ezt betörni... ha meg betörni nem siekrül már tudom mit fogok vele csinálni... Spike! *szól rá komoly hangon vézna emberére aki bólint és kis vigyor kúszik az arcára, nem sokszor engedi meg neki a bénítást lovakkal szemben de Spike eléggé szadista... talán ezért is tart tőle a bandita falu fele. Spike beledob a ló oldalába két dobótűt méreggel*
Marina: rendben.. odabenn keményen kössétek a falhoz három kötéllel, majd holnap elkezdjük a betörését.. ja és Spike én még tartozom neked egy büntetéssel *elindul kifelé* és ki volt az a két gyáva féreg aki kiengedte a kerítéskapun a lovat? Mondjátok meg nekik két hétig barlangfalat fognak látni, ja és még valami, valamelyikőtök szóljon Lizának hogy nézze meg hogy áll a "konkurencia" lovak ügyében *kimegy a kerítéskapu maradványai között két testőréhez csatlakozva lépdel vissza a falu felé. a töbi bandita még egyszer meghajol, Spike morran egyet az orra alatt de Sonja ránéz hogy ne rontsa a helyzetét majd a már lehetőleg kába lovat betessékelik végre valahára a boxba, ott jó erősen 3 felől megkötik a falakhoz erős kötelekkel, ráhúzzák a reteszeket az ajtókra és kimennek, Sonja azért egyszer még visszanéz*
Sonja: nevet ne adjunk neki?
Spike: érdekel is az engem... *vet egy idege pillantást* ez a ló kész pokol
Sonja: nem is rossz.. neve legyen.. Pokol *majd elindul a többiekkel* |
*Úgy ül ott a földön,mint a megtestesült nyugalom,nem törődik a rángatásokkal.Ám akkor egy mély női hang csendül valahonnan mögüle.Fél fülét felé fordítja,majd mikor elé áll érzi megfeszülnek a kötelek.Hátracsapja füleit,majd mikor az felé nyújtja a kezét csípni próbál,csak visszfogják.Idegesen horkant amikor elkapja a tekintetét a nő.Egy pár pillanatig csak figyel,aztán prüszkölve áll fel és próbál meg elhátrálni előle,fejét magasra tartja és kissé riadtan méregeti Marinat.Ha nem fognák olyan erősen méreg ide vagy oda bizony kiszaladna a világból,de így úgy érzi sarokba van szorítva.Félelme kétségbeesett dühvé változik és hátracsapja füleit,kapálni kezdi a földet és fenyegetően nyerít egyet Marina felé.Néha a legjobb védekezés a támadásban rejlik,mondják egyesek.De hogy ezzel mit ér el Graf,az más kérdés.*
|
*ezen Sonja belepődik majd sóóhajt egy nagyot, társai is vakarjáka fejüket*
Spike: altassuk el és úgy vigyük be? *hozza fel ezt a nagyon ésszerű ötletet*
Sonja: ja persze de akkor te hozod egyedül mert én nem cipelek 400 kilós állatokat az fix
Jason: hátha tudok rá hatni..
Sonja: mint az előbb mi?
Brian: keh.. befejezhetnétek már inkább menjünk előlre és húzzuk *feltűri a pólójának azt a kis rövid ujját majd előlre megy, Sonja mellett rámarkol izmos karjaival a kötlére és együtt megrántják, hát így sem igazán megy de akkor ismerős hang üti meg a tájat*
"szerencsétlenek!" *hangzik mély komoly női hangon és visszhangzik a banditák fülében ez a szó, lassan a hang irányába fordítják a fejüket, Marina áll a törött kapuban karba tett kézzel és a lóra néz*
Marina: hogy... heten nem bírtok el egy lóval... *morran oda, két bandita megrezzen, a többiek meghajolnak majd a két félősebb is fejet hajt vezérük előtt*
Sonja: elég makacsknak igérkezik... szerintem még betörésre sem alkalmas
Marina: . . . meg lehet nevelni az ilyet *közelebb megy, a banditák elállnak az útjából és megtartják a kötelekkel a lovat hogy ne csíphessen a vezér felé, Marina megáll a ló előtt és jobb kezét kiteszi felé, természetesen arra vár hogy csípni fog, de ezzen a lendülettel felé is néz és akkor Marina belenéz a ló szemébe... talán azért is ő a banditák vezére mert a suttogási képességei nem csak lovakra, hanem néha emberekre is hatnak, babonázó tekintete van, akinek szemébe néz képes hatalmas félelmet ébreszteni, vagy akár örömöt, gyűklöletet vagy nyugalmat... most Marina a ló szemébe nézve szigorúan mutatja hogyha nem működik eggyütt bizony meggyűlik a baja vele, bizony nem lenne célszerű felhúzni a banditavezért..* |
*Amikor megrántják a szárakat előrébb lép,kénytelen,de pont az ajtó előtt megáll újra.Vészesen meginog az eleséssel fenyegetve,de nem,megmarad a négy lábán.És akkor kipattan az isteni szikra.Fogja magát és leül makacsan,hát így bizony vasmarok ide vagy oda nehéz lesz becibálni:P.Teljes nyugalomban üldögél ott,mint aki biztos magában és az istenért se hajlandó felállni onnan.*
|
| *mikor a ló megtorpan a banditák összenéznek, a már benn lévő és egyik kötelet fogó bandita kezéből Sonja kikapja a kötelet majd jó erősen emgrántja, vasmarka van szóval nagy valószínűréggel berántja és ha a ló nem figyel lehet el is esik.. ha sikerül végre bevinni az egyik boxba ott lekötik a falakhoz a három erős kötéllel és kimennek bezárva maguk mögött az ajtókat* |
*Nem kell vonszolni,fáradt ahoz,hogy ellenkezzen.Megy velük,egészen az istállóig.Amint megpillantja ismét a nagy épületet megtorpan és felrántja fejét.Azért annyira nem gyengült le,hogy teljes mértékben lehessen huzigálni minden hova,főleg nem abba a sötét dobozba.Keményen megveti lábait,sőt,még hátrál is néhány lépést hirtelen felindultságában és nyerít,egyáltalán nincs kedve bemenni oda.Ágaskodna és rúgna is,ha a méreg nem tartaná a markában,de így csak megáll egy helyben és ellenáll a további húzásoknak,satöbbiknek.Már amennyire tud.*
|
| *az indián kisebb szisszenéssel tudatja magának hogy ezt elszúrta, majd felajz egy ujjabb nyilat és lő.. ha a ló nem elég óvatos és kirúgja az ajtót akkor azonnal kaphat egy nyilat hisz az ajtó kicsit lelassítja, ha inkább meg eltéreget nagyob bsikerrel úszhatja meg a bénulást, közben jön pár lasszó képességű bandita a kerítéshez, összesen vannak 7-en az indiánt kivéve* |
*Ez esetben csak kitartóan rugdalja az ajtót.Amikor a nyíl felsérti a hátát összerezzen és odaébb ugrik,hátrarúg abba az irányba ahonnan jött.Prüszkölve kapja fel a fejét.Mivel csak súrolta a hátát és megkarcolta,a méreg nem lehet eléggé hatásos.A tüske amit a másik férfi dobott a nyakába állt kissé mélyebbre anno,ezért a méreg be tudott kerülni a vérrendszerébe,de így aligha,legalábbis annyi bizonyos,hogy sokkal lassabban fog benne szétterjedni.Azért egy csöppet érzi így is a hatását,de nem olyan erőteljesen,mint a múltkor,s a szabadulási ösztöne most nagyrészt leküzdi ezt.Ha netán újra lőne az indián mostmár pontosabban és nyakra nem tudna mit tenni amég itt benn van,szóval gyorsan visszaugrat az ajtóhoz és még egy rúgást ejt rajta teljes erejéből.A már amúgy is félig kidöntött ajtó bizonyosan enged így már,de fél szeme az indiánon,hogy ha az újra lőni akarna idejében léphessen el a nyíl elől.Ha viszont nem akar lőni akkor megugrik,s ina szakadtából kezd el nyargalni egyenesen a kapu felé,mit számít most neki az a minimális zsibbadás:legalább nem fáj a csüdje.*
|
| *a kerítés ajtaja jól bírja, az emebrek nem olyan hüylék hogy egy megvadult lóhoz közel menjenek, az egyik erőteljesen belefúj egy sípba ami halk, a lovak számára kicsit idegesítő hangot hallathat, a másik átmászik a kerítésen a falu felé rohan kis segítségért. mikor az ajtó kezdi megadni magát a patáknak, a ló érezheti ahogy egy kis, talán alig alkarnyi hosszúságú nyíl süvít el a háta fölött, megkarcolva a hátát. nem, ez a nyíl nem akarta eltalálni a lovat, sőtt, nem is akart fölé lőni, a nyíl oda ment ahova akarta a kilövője. egy rézbőrű, fekete hajú benszülött áll egy sziklán az istálló fölött, fekete festékmintákkal a testén, ő a vezér leghűségesebb és legerősebb embere, a nyíl amivel megkarcolhatta a lovat ugyanolyan bénítómérget tartalmaz mint a tüskés alak dobórűi.* |
*Sokáig vár,el is szundít,de amint meghallja a léptek halk neszét felkapja fejét és fülel,felkészül.Amint egy nagyon kicsit is nyílik az ajtó fejével erőteljesen meglöki és kiront,de egy kerítés állja útját.Fújtatva ugrat oda az ajtóhoz és rúg bele dühödten jó erősen,bár kicsit belesajdul sebzett csüdje,vérzik is egy kicsit.Ha netán lesszók röpködnének felé nyakát begörbíti és fejét lehajtja,orra majdhogynem éri a mellkasát,így nem igazán tudják ráhurkolni a nyakára a köteleket.Dühös nyerítéssel "üdvözli" az embereket,majd nekilát a kerítés ajtajának rugdosásához,de ha valaki közeledni merészelne felhagy az egésszel,még rúg az ajtóra egyet teljes erőből,s talán még azon is túl,majd nekiront az első felé közeledőnek,felágaskodik és mellső lábaival rúgkapál felé,mikor visszatoppan egyben tapos is,ahogy egy vérbeli musztánghoz illik az.Újabb nyerítés,majd megfordul,s miután rúgott egyet az emberek felé ismét az ajtót kezdi csépelni,felágaskodik előtte és nekiveri mellső patáit,majd bakolva rúg ismét,remélvén,hogy mint a boxajtó,ez is engedni fog.*
|
| *a nagy szabadulóakció nagy hangot vert az éjszaka, a sok falusi hallotta bár messze van a falutól az istálló, pár bandita gondolja megnézi mi van az istállóban ami ennyire hangos. felkészülve hátha az egyik ló szökött ki a boxokból az egyik az istálló körüli kerítésen megnöveli a drótokat hogy még véletlenül se tudjon ugrani, a másik óvatosan benyit de ha egy csörtető ló robogna át rajta oldalraugrik és már készíti is a kötelet, a másiknak máér van kész lasszója* |
*Nem tud aludni.Legalábbis sokat nem.Amikor felébred már nem érzi a testében a méreg hatását.Végigfut a hátán a hideg ahogy kinyitja a szemeit,s nem lát semmit,csak vak sötétet.Horkantva kapja fel a fejét és óvatosan megindul előre.Nem is olyan soká,két lépés után mellkasa egy boxajtóba ütközik.Felháborodva nyerít fel és jobb mellső lábával kapálni kezdi a földet,térde minduntalan nekicsapódik az ajtónak.Ezzel nem elégszik meg,nagy nehezen kiküszködi,hogy meg tudjon fordulni,majd bakolva rúg az ajtóra.Nyerít,majd prüszkölve rázza meg sörényét és előrébb lépdel,fordulni próbál,ezúttal nem megy,nincs elég hely.Felágaskodik,s mikor visszaér a földre sorozatban rúgni kezdi az ajtót ahogy csak kitelik izmos lábaitól,néha oldalát szándékosan nekicsapja a mellette levő falnak.Az ajtó reng a rúgások alatt,de a kemény fa nem enged,a lárma viszont hatalmas.Dühösen prüszkölve megy előre,majd ismét hátra és megint rugdalni kezdi az ajtót.Kitartó.Nem is csak ez,hanem a félelem és rátesz egy lapáttal.Nincs hozzászokva ahoz,hogy ilyen helyre legyen bezárva és bizony ez a rettegés az őrületbe tudná kergetni,ami bizony kicsit megsokszorozza erejét.Ismét fordulni próbál,nem megy.Éles hangon felnyírt és bakol jobbra-balra,majd végül rátér ismét az eredeti célpontra,az ajtóra.Nem is tudja meddig rúgja,mire az végre reccsen egyet.Felkapja fejét és zihálva fülel.Egyértelműen reccsent egyet a fa.Zihál,csak kemény munkával tudta elérni ezt is,de hirtelen remény lopta be magát most a szívébe,mely tovább hajtja,eredményesebb,mint az emberek sarkantyúja és bökője - amivel hála az égnek még nem találkozott.Öt-tíz percig csend.Aztán ismét rákezd a nótára.Hangos nyerítésekkel bátorítja magát,miközben patáit nagy erővel csapja neki ismét az ajtónak.Kisebb szúrás a csüdjében.Beleállt egy szálka.Felnyerít ismét,majd mostmár méregből rúg bele az ajtóba.Az végre enged.Hangos reccsenéssel adja meg magát,s szabad az út.Graf kifarol a boxából,s most mit sem törődve a szálkával az érzékeny ponton felágaskodik győzdelemesen.Egyenest az ajtó felé üget a sötétben meresztve szemeit,de újabb ellenállásba ütközik: mégegy ajtó.Csalódottan horkant és nyerít,felágaskodik,mellső patáival a nagyobb istállókaput rugdalja,majd mikor visszatoppan hátracsapja füleit,erőt gyűjt...hacsak a lárma nem csalt ide néhány embert.*
|
*Fáradtan sétál a lasszók után miközben idegesen rezzen egyet néha a falusiak egy-egy nagyobb kurjantására.A rabszolgák előtt elhaladva egy pillanatra megtorpan és rájuk néz.Különös.Ám nem bámészkodhat sokáig.Hamarosan nagy épület tárul a szemei elé.Idegesen torpan meg,összeszedi magát és hátrál néhány lépést amikor arra felé akarják vezetni.Horkantva rázza meg sörényét és tép egyet a szárakon,dobbant.Bár a méreg benne van,edzett teste dolgozik bizony ellene,bár igaz,nagyon kis sikerrel,s a fárasztó hajsza után nincs is túl sok ereje.Minden tiltakozása és ellenkezése ellenére beviszik őt,ám hirtelen felindultságából még odacsíp egyet a kezekhez,remélvén,hogy adhat egyikőjüknek egy fájó lila foltot a kezére emlékbe.Ezután magára marad az istállóban,egyedül,a szűkös boxban.A csillagokat keresi,de nem találja őket,a torkát mardossa a félelem.Patája néha összekoccan a box falával ahogy toporog és helyezkedik,egyszerűen nem bír egy helyben maradni.A szűk tér,a vak sötét,ahol még az ő szemeivel se látni semmit,s a különösen kellemes levegő felettébb nyugtalanítja,sőt,bosszantja,már-már hergeli.Ki akar törni,el akar menni erről a helyről,de amint bakol egyet megtántorodik,a box fala tartja meg.Nem,ez még nem tökéletes.Lehajtja fejét és csak tűr.A fáradtság lassan eluralkodik rajta,s hatalmába keríti az álom,hogy a képzelet világában visszanyargalhasson a vadlovak területére,hol egyedül élhet,a nagy térségben,szabadon...*
|
[121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
