|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.13. 16:17 - |
A zsarnok Charls Johnson rezidenciája. itt lakik és az emberei is itt élnek, sok őre van és pénz sincs kevés idebenn, bár bandita legyen a talpán aki kirabolná ezt a villát. |
[85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Bármit is fog tenni, először is nekilát, hogy megtöltse korgó gyomrát. Kenyeret vesz, rá sajtot és hagymát az egyik kezébe, míg a másikkal megragad egy kolbászt, és farkasétvággyal kezd el falni. Nagyokat, csöppet sem nőieseket harap belőlük, s bár jól esik neki az étel, jóformán nem is érzi az ízét...olyannyira belefeledkezett gondolataiba. Már akkor tudta, mi lesz a döntése, amikor először belegondolt jobban a dolgokba...csak épp nem akarta elismerni. De most, hogy újra meghányja-veti a dolgokat, azt hiszi, az lesz a legokosabb, ha visszatér a banditákhoz. Túl friss a seb. Nem tudna megmaradni...itt...És látnia kell, tapasztalnia környezetét, az újításokat, mielőtt bármibe is belekezd. Ki kell ismernie magát ebben az új légkörben...igen...
|
*...távozott hát Liza életének "megrontója", és...és egyelöre nem is érkezik, más, helyette sem...ehet-ihat hát a leány, ha óhajt, avagy egybe(eke)t is csinálhat, olybá tünhet, Liza számára, mostan...* |
Kevdeli? No még hogy kedveli...hát vegye tudomásul, hogy ő meg gyűlöli...GYŰLÖLI! Ezt sugallja tekintete, mert most ismét felnéz, és így hallgatja végig mit beszél a Seriff. Mi ez? Egy újabb csapda? Próbatétel? Nem tudja...nem tudja...Vegyes érzelmek hömpölyögnek benne. Menjen? Maradjon? Ha megy, talán összeszedheti magát...és kíváncsi, valóban, hogy mi lett a banditákkal...talán még előnyt is kovácsolhatna belőlük...Ha viszont marad, közelebb lesz ahoz az emberhez is, akit talán jobb nem szem elől téveszteni. Mit tegyen? Nem tudja. Egyedül van, most érzi évek óta igazán, hogy mennyire. Egyedül ő hozhat döntést.
- Egy hét...
Hallhatja még a Római, amint a lány halkan megismétli ezt a két szót, mielőtt kilép...egyebet nem szól, s nem is tesz. Egylőre.
|
Kedvellek, Liza...*"recseg" a zord-komor Seriff kemény-durva hangja, kinek tekintetét pediglen ugye nem látja most "Hősnőnk", de...de talán jobb is így...*..ezért megadom a lehetöséget, hogy dönts, és úgy, hogy elötte megismered a körülményeket. *fura-zord sóhajféle* Egy órát kapsz. Addig "félrenéznek" az embereim. Miután távoztam, beküldöm ide Betsy Mortont. Őt könnyen ártalmatlanná teheted, és ha az embereim "félrenéznek", ki is jutsz majd ,könnyen. Az udvaron lesz egy "véletlenül" gazdátlanul otthagyott ló. Vidd bátran...aztán...egy hetet kapsz...ha nem tetszik, amit a Banditák Menedékén tapasztalsz, még mindig jelentkezhetsz Kent Első Helyettesnél, Seriffhelyettesnek. Ha akarsz, Velük maradsz, az Új Vezér biztosan szivesen lát majd, Kicsi Banditám...de egyet biztosra mondok...ha el akarod majd hagyni a város környékét...meghalsz, Liza. Ide kötött már a Sorsod. Meg én. Mert én hatalmasabb vagyok a Sorsnál...bizony. *mindezen szavak áramoltatása után, választ nem várva, sarkon fordul, és...és távozik, magára hagyva "hősnőnket"...már ha nem próbálják akadályozni mindebben, persze...* |
Megborzong. Szóval vagy seriffhelyettes, vagy akasztófavirág...választhat. És ezúttal bárhogy szeretné, nincs arany középút. Pedig ő egyik sem akar lenni...egyszerűen csak el akar tűnni innen...de ehhez már késő. Tudja jól. Továbbra sem néz fel rá,viszont tartásából nem enged. Nem alázkodott meg...egyszerűen csak....kell neki, hogy máshová nézhessen...mert úgy érzi, megint nem tudja jól rejteni a fájdalmát...mert igen, ez a helyzet: késő...
- Nem, ők nem érnek meg ennyit.
Feleli fojtott hangon, mintha nehezére esne a nyugodt hangnem. De hogy a haragot, vagy valami mást tart vissza, nehéz lenne megmondani.
|
*...hát....a madarak ugyan csicsereghetnek sokmindent, amíg le nem puffantják az átkozott szárnyasokat, de...de ollasmiröl, hogy a Seriff keze elért volna a Banditákig, nem csiripelt errefelé, semmilyen madárka, legalábbis amerre "hősnőnk" érkezhetett a városba, azonban...a "Ribanc Marina már a múlté" megjegyzés indíthatott el gondolatokat/következtetéseket Lizában, persze...mindenesetre...ahogy a leány szavai elhangzanak...mintha...fura-hirtelen tetszhetö, késpengeszerünek hatható mosoly-féle villanna a zord-kemény ajkakon...*
- Tegezhetsz. Kivívtad a jogot. Nem teszlek. De akkor bünöző vagy, és le vagy tartóztatva. Ezt akarod, Liza? Ér ennyit az a csürhe, Kicsilány? - *"recsegnek" a szavak, a fura-zord hangon, és...és mintha ugyanakkor elismerönek tetszhetöen villanna meg a zord-kemény szempár...a durvakesztyüs kéz mindenesetre elhúzódni látszik-érzödhet a leány orczájától...egyelöre...* |
Minden egyes mozdulatát nyomon követi újabb vendégének. Úgy figyeli, mintha egy veszélyes ragadozó volna: ugrásra kész izmokkal, parázsló tekintettel...De nem mozdul. Még akkor sem, amikor Római kinyúl, és megérinti arcát, noha nagyon erős késztetést érez, hogy tegyen valamit, rántsa el a fejét, csapja félre a kezért, BÁRMIT....mégis mozdulatlan marad, feszes izmokkal, mint valami szobor, és farkasszemet néz a férfival. Sokféle érzelmet láthat a lány tekintetében. Haragot, gyűlöletet, lemondást és zavart értetlenséget...ezeknek egyvelegét...de fájdalmat nem. Azt nagyon jól elrejtette, valahova mélyre.
Adja ki a banditákat? Adja ki...igazából, sohasem tartozott igazán közéjük. Ott lakott, velük, teljesítette a vezér parancsait, segítette a közös ügyet, harcolt a közös ellenfél ellen...de egyébiránt nem kedvelte őket. Ők se Lizát. Soha nem érezte magát otthon a banditák társaságában, és nem egyet maga puffantott le. De hogy kiadja őket? Valahogy mégis keserű lesz a szája, ha erre az eshetőségre gondol. Hmmm....miért kell kiadnia őket? A madarak azt csicseregték, a seriff keze már odáig is elért. Talán a pletyka ezúttal pletyka maradt? Az utolsó szó azonban még inkább kibillenti egyensúlyából. Összeszorítja a fogait, és ha hagyják, lehajtja a fejét.
- Ne tegyél....._tegyen_ meg engem helyettesének.
Csak ennyit mond. Mást nem.
|
Jó. *"reccsen" a zord-komor hang, és...és a csizmák mozdulnak, még...egykét lépés, és...és egészen ott "tornyosul" a Seriff, Liza ágya mellett...jobbja kinyúl, és...és a durva kesztyüs jobb durva-furán érinti az ágyban "fetrengö" leány orczáját...annak is bal felét, ugye...*
Helyes. Látom észre is tértél, Kicsi Banditám...*"reccsenek" tovább a szavak, a zord-fakó hangon, és...és a kemény-fura tekintet a leány pillantásába mélyedne, most...fürkészöen, vesébe látónak tetszhetöen...* Most pedig...csicseregd el szépen, merre is kell eljutni a Banditák titkos menedékébe...*kemény-fura, gunyorosnak hatható hangsúllyal nyomja meg a következö szót*...Serifhelyettes... |
Egyre csak fogy a pohár whyski, és éppen gördítené le torkán az utolsó kortyot....illetve...csak nyelné...mert megint nylik az ajtó...és amikor meglátja, ki lép be rajta, elkapja a poharat a szájától, mert sugárban köpi vissza az italt meglepettségében, a levegőbe, kissé komikusnak ható látványt keltve. Mindenkire számított csak rá nem. Káromkodva megtöröli a száját és lerakja a poharat, azután ráncba szedi magát, és felnéz a Rómaira....valahogy, védtelennek érzi magát most, könnyed női ruhácskába bújtatva, ágyban....És ez sehogyan sem tetszik neki. Még a pohár whyski is kevés hozzá, hogy a múlt epekeserű hullámait felvidítsa...inkább még keserűbbé teszi.
- Igen. Felébredtem......Seriff
Teszi még hozzá a végére, csöppnyi hallgatás után, de valahogy úgy, mintha egy undorító, mocskos szitkot mondott volna. Meg sem próbálja leplezni gyűlöletét. Minek színészkedjen? Még frissek a sebek kezén és lelkén egyaránt..bolondság lenne most színészkedni. És gyanús. És bár a lány viselkedése elutasító, ellenséges...a Seriff érezheti, láthatja rajta, hogy bármennyire gyűlöletes is a számára, de tudja, hol a helye...
|
*...az indián akor távozott, egyedül marad "hősnőnk"...azaz kettesben a jó öreg Sétáló János-t tartalmazó üveggel (Johnnie Walker Whiskey) , meg az öblös pohárral, amit hasznosít is...nem, nem rúg be, még nem...de a gyógyszerektöl, és "egyebektöl" legyengült szervezet azért megérzi az öblös pohár italt...egyelöre még csak jókedve van a leánynak, és...és még ugye nem evett rá, de...de ekkortájt nyílik az ajtó...kopogtatás nélkül...és...éshát...a kopottas-hosszú kabát...a kopottas-karimás kalpag...a zord-kemény tekintet...a "hétpróbás" fegyveröv, és benne a méretes-kipróbált revolverek...a büszke-katonásforma tartás...és...és a csizmák...Római lépett be az ajtón...Liza "megrontója"...a Seriff...*
Jóreggelt. Gondoltam benézek, Kicsilány...azt mondják, felébredtél...
*..."recseg" a fakó-komor hang, és...és beljebb lépked a "bosszú tárgya"...megállapodva alig karnyújtásnyira az ágytól...* |
Nem akadályozza. Egyrészt, ha akarná se tudná, hisz nem érez jelenleg magában hozzá erőt...Másrészt, esze ágában sincs. Amint az indián hátat fordít neki, pofát vág. Még humorérzéke is van a...kinek? Sárga Lónak. Igen. Egészen addig nem mozdul, amég be nem csukódik a férfi mögött az ajtó. Akkor aztán óvatosan felül, és a kezébe veszi a whyskit meg a poharat. Tölt bele jócskán, utána az üveget visszarakja, és szomjasan, mint aki vizet iszik, dönti magába a pohár italt. Nem tart tőle, hogy esetleg berúg tőle: mindig is jól bírta az alkoholt, na meg, eszik rá...
|
Sápadtarczú beszédén mond. *"reccsennek" Sárga Ló szavai, Liza kérdésének hallatán, közönyösformán, és...és az indián felkel ültéböl, majd...elhagyja a szobát, amennyiben nem akadályozzák...hátán, nos...amúgy...kopottasnak tetszhetö katonai gyártmányú karabély lóg...igen, pontosan olyasfajta "rézbörünek" tünhet, aki az annyira gyülölt sápadtarczú "kékkabátosok" szolgálatába állhatott...most pedig...egy tán még kegyetlenebb-keményebb urat szolgál...van ez így... mindenesetre, ha az indiánt nem akadályozza Liza, akkor Sárga Ló elhagyja a szobát, tompán csattan mögötte az ajtó, és...és egyedül marad a leány, az ágyon heverve, az ínycsiklandóan-hívogatóan illatozó étkekkel teli tálcával, persze...* |
Elszámolta magát. Túlságosan is jól sikerült...túl erős lett a fizikai fájdalom. Elnyomta a lelki gyötrelmeket, de hogy! Ismét a sötétségbe taszította. Kétes érzések kavarogtak benne. Egyrészt örült ennek a sötétségnek, mert így feldhetett mindent...másrészt gyűlölte. Gyűlölte, mert úgy érezte, elgyengíti, hátráltatja....Ágyhoz köti, és ez sehogyan sincs ínyére. Ezúttal, amikor a fény ismét ébredésre szólítja, örömmel fogadja, belekapaszkodik, és erőlteti az ébredést. Nem akar többé ágyban feküdni. Fel akar épülni. Igen. Van célja: BOSSZÚ! Nem tudja még, hogyan érje el...hogyan valósítsa meg...de ez most nem is fontos. Meglehet, csak évek múltán csillapíthatja bosszúszomját...hosszadalmas alakoskodással...figyelemmel...és türelemmel...nem tudja még,mit hoz a jövő. A lényeg, hogy van, és ez erőt ad neki.
A fény mellé hang is társul. Megrezzennek szemhéjai, azután résnyire nyitja a szemeit. Pislog egyet...kettőt...és egészen kinyitja szemeit. Egy pár pillanatig azt sem tudja hol van, meddig volt eszméletlen, mi történt...azután lassan kezd összeállni neki a kép. Ételt hoz...igen...mintha derengene valami... Éhes volt,meg szomjas...Buta Haj? Ki az a Buta Haj?
- Hogy mondod...?
Kérdezné, mert ekkor jut el agyáig hogy őt meg gyakorlatilag le Bolond Lányozták, de az álom nehezéke és torka szárazsága csak valamiféle nyöszörgést engednek ki száján. Először az új "vendégre" néz, hosszan, utána az ételre, italra...szemében felismerés csillan...Igen, szóval Sárga Ló hozott neki ételt. Amit kértek. Akkor talán nem is fetreng olyan régóta eszméletlenül...
|
*...emlékek-képek-benyomások-tánhangokis...igen, fájhat most...Lizának...sokminden...de...de az ökölbeszorított jobb kézig jut el, "csak"...aztán jön, valóban a kín...de milyen kín...gyengék lehettek még azok a hegek, az a gyógyulás, ott, a kötés alatt...mindent elsöprő vad-kemény-gyors "kín-hullám", meléyet jobbja ökölbeszorításától "kap" hölgyünk, és...és a sötétség...melyet a kín hoz el, beborítva a lányt...
...illesformán hát a "levegökifújás", meg miegyebek már elmaradnak, és...és társalgás sem marad senkire, lévén beájul "hősnőnk"...
...sötétség...fájdalom...nyugalom...csend...
...szórtan-fájdalmasan jönnek a fény-sugarak, köszön be az ébredés...*
Bolond Lány kelni fel. Sárga Ló hoz étel. Buta Haj elment öltözköd.
*...szavak "recsegnek", angolul, de az indiánokra olyannyira jellemző törtséggel...fiatal-markáns férfihang, amúgy, mely szólna, és...és ahogy a fény belerátja Lizát a valóságba, hát...észlelheti-tapasztalhtja, hogy még mindig ugyanazon szobában, ugyanazon ágyban, ugyanazon "ruhában" fekszik, mint az "imént", de...de mellette, az ágyon, tálcán egy halom étek, és ital is, úgyismitn friss sajt, szeletelve, cipó, szintén szeletelve, hagyma, karikázva, illatozó kolbászféle, vagy két párnyi, és...és igazi, hamisítatlan whiskey, üvegben, bontva, de legalább kétharmadrészt telve, öblös-masszív pohárral...amúgy...az ágy melletti széken, fura-merevnek tetszhetö tartásban egy...indián "gubbaszt"...katonacsizmában, börnadrágban, mezítelen felsötestén csupán egy szakadt-kopottas valahakék katonazubbonyt viselve, dús-fekete hajában hervatag tollfélék fonva, orczáján régi-mélynek tetszhetö hegek, féltucatnyi mindkét oldalon...homlokára egy sárga-lóféle alak van festve, övében tomahawk, és méretes revolver, felsötestén átalvetve töltényöv...kemény-egyszerü pillantású fekete szemei a leányt fürkészik. olybá tünhet, Liza számára, mostan...* |
Úgy tűnik,még mindig nem tért észhez egészen, hogy így félreértette a lányt, mindazonáltal valamelyest megnyugszik a választól...vagy legalább is egy részétől. Talán fogalma sincs róla Bettsynek, hogy micsoda sebeket tép fel a lányban szavaival. Hogy lovat kap...meg a Seriff segédje...Kéretlenül ugrálnak be elé a tegnapi nap emlékképei. Betyár,amint fekszik a földön, és rá néz. A fekete lovas az utcán. Két csizma orra. Véres foltok a földön. Félre néz, a padlóra, jobb kezét pedig olyan erősen ökölbe szorítja, hogy öklének bütykei kifehérednek, a kezébe nyilalló fájdalom pedig úgy villámlik végig rajta,mint egy ostorcsapás. Kell neki ez a fájdalom: emlékezteti rá, hányadán áll jelenlegi helyzetével...Csak néhány pillanatig tart az egész: utána ujjai elernyednek, megfeszített izmai pedig ellazulnak. A tüdejében rekedt levegőt lassan kifújja. Nem szándékozik szólni...a társalgás innentől teljes mértékben Bettsyre marad.
|
- Nem mondtam, hogy az egész város. -
*Mosolyodik el kedves-aranyos-szomorkásformán hölgyikénk, Liza kérdése-szavai hallatán.*
- Te a Seriff egyik Segédje vagy. Azaz leszel, amint felgyógyulsz egészen, és jelentkezel Kent Helyettesnél, és megkapod a jelvényed meg a fegyvered, meg a lovad. Persze, hogy tudják a neved, és hogy ki vagy. *aprócskakecseskisvállvonás* Az meg nem számít, hogy bandita voltál. Most már a törvény oldalán állsz. Mármint...*fura-kínosformasóhajka*...az itteni törvényén. A Római törvényének oldalán. *szájelhúzkicsitfintorkodvadeédesformán* |
Ezt a két nevet jól megjegyzi magának. Nem is tudja igazán,miért. Talán a bosszúvágy sunyi ösztökéjének enged ezzel? Vagy egyszerűen csak úgy véli, jó tudni, hogy kik a legjobb lövészek errefelé? Nem, maga sem tudja...de az bizonyos, hogy nem fogja elfelejteni ezt a két nevet.
- Majd utána fürdök...
Azután, csöpp gondolkodás után ismét megszólal.
- Hogy értetted, hogy az egész város tudja...ki vagyok?
Na igen, ez az állítás fültövön csapta. Annak idején mindig ügyelt rá, hogy név nélkül maradjon itt, mert bizony hírneve, az mindenhol megelőzte. De szerencsére az emberek csak a nevét ismerték. Az arcát nem.
|
- Igen, valóban! Craig volt a legjobb lövész a seregben! -
*"csicsergi" hölgyikénk, a kérdésre, olybá tünve, nem tünt fel neki a fura fény Liza szemeiben, avagy csak nem mutatta ki azt, mindenesetre...a büszkeség, fivére iránt, szinte csöpög a hangjából...nem arra büszke, hogy szétlötte Liza kezét Craig, hanem arra, hogy ennyire jó lövész a bátyja, ami talán...érthetö, ugye...mindenesetre a következö kérdésre is válaszolna, aranyoskedvesformán pislogva hozzája:*
- Sárga Kos. Ő lőtte szét a balkezed, Liza. Akkor megvárjuk a reggelit, vagy még elötte, vagy közben fürdeni is szeretnél? *édesaranyoskismosolyka* |
Egykedvűen hallgatja a hölgyecske csacsogását, de ha hosszú távon így folytatja, alighanem meg fog fájdulni a feje. Azajtó túloldaláról hallatszódó nevetésre az ajtó felé pillant, de csak egy röpke időre. Mindazonáltal talán egy kicsit kezdi megkedvelni a lánykát...ám amikor fellebbenti a leplet róla, hogy ki is Craig, és mit tett, furcsa fény villan Liza szemében, amikor Bettsyre néz.Még kérdéseire sem válaszol..helyette így szól:
- Valóban? És ki lőtte szét a balomat?
|
*Hölgyikénk bizony tőle igencsak megeröltetönek tetszhetöen csendben figyeli Liza mozdulatait, tevékenykedését, szavait, nem kelve fel az ágy széléröl, ahol továbbra is kecses-kellemetesforma tartásban foglal helyet.*
- Egyszer ismertem egy Key nevezetüt. Artemus Key-t. Hozott nekem virágot, és dupla tiszteletdíjat fizetett, és nagyon kellemes illata volt. -
*"Susog", alig hallhatóan, szinte önkéntelenformán, "csakúgymagának", nem igazán közbevágva Lizának, hölgyikénk, azért mégis, egyszer, illesformán...ahogy mindig is? Hát, lehet. Mindensetre a takarót lelökheti Liza, fel is kelhet, részben, ahogy próbálna, mezítelen lábai azonban...szönyeget érnek...puha-drága szönyeget. Amúgy kellmetes-fura illata van. Fürdethették, mosdhatták, rendszeresen, "fetrengése" alatt is, de ettől persze még érezheti úgy a leány, hogy "betegszaga" vanick. Ahogy mindig is...mindenesetre a Craig-gel kapcsolatos megjegyzésre és vigyorra durczeesformán fintorodik el Betsy, és...és hirtelen-furán "sikkant fel":*
- JEEEERRRRYYY!!! Miss Liza étket, és italt óhajt, és gyorsan, és én iiiis! A Doktornak meg nem kell szólni, Key Kisasszony jól érzi már magát! -
*...nah...hát...mindezen "csacsogásra" bizony...jóízű-hirtelenforma röhögés "érkezik" feleletül, az ajtó túloldaláról, de...de azért, pilalanto kalatt csitul ezen zajforma, és...és egy középkorúnak tetszhető, karczos-durva férfihang is "felel", illesformán:*
- Azonnal, Miss Morton. Csak vigyázzon vele, állítólag a hölgyike nem bírja, ha valaki túl sokat beszél feleleslegesen. -
*Mindezen szavak halllatán Betsy nagyon-nagyon-nagyon durczees pofeecat vág, és suttogva-pislogva "csicsereg", nekednek:*
- Tényleg idegesítő vagyok? Ugye nemis? Bolond Jerry, egyszer megütöm! Csak...olyan erős. *aranyosdurczeesanajakbiggyeszt* Craig meg...a bátyám. Craig Morton, Seriffhelyettes. Ő lőtte szét a jobb kezed. -
*Ezen bejelentést úgy mondja ám, ollasforma büszkeséggel hangocskájában-arczocskáján-tartásában, mintha közölné, hogy Craig az angol király.*
|
[85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
