|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.13. 16:27 - |
A banditák jól bánnak a vadlovakkal, a nyílt terepen szelidítik meg őket, nyílt terepen tanítják be őket és oktatják, nagy felügyelet alatt ha a ló esetleg elszökne meg tudják fékezni, ha egy ló túlesik ezen az élő poklon jobb élet vár rá...Az egész el van kerítve 2 méter magas fakerítéssel,jó vastaggal.A szélén van egy nagyobbacska betörőkarám,bár a szavannához képest,melynek terjedelme megközelíti a 10 négyzetkilómétert igencsak kicsinek tűnhet.Egyetlen kapu vezet be a szavannára,és ez az egyetlen kijárat is. |
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
| *széles mosollyal fogadja a lovat, végighúzza tenyéerát nyakán, másik tenyerével simogatja a nagy ló orrát finoman, majd elhátrál pár métert, karba teszi a kezeit* hát te jól kifárasztottál engem a napok alatt... nem sok ló képes ilyesmire, de örülök hogy végre megbarátkoztál velem *félvigyort enged el újra, ő maga is eszik egy almát majd visszamegy Pokolhoz, leszedi a lasszókat a nyakáról és a láncot a kezébe veszi* most visszamegyünk az istállóba *néz bele a ló szemébe és kedves mosollyal elvezeti vissza az istállóba, remélhetőleg bízik annyira Pokol a vezérben hogy bemegy utána az istálló sötétjébe, be az egyik boxba melyet utána már nem fog kirúgni, nos, Marina bízik ebben a pokoli lóban, és reméli ez kölcsönös, miután betette az istállóba ad neki a boxba enni és vizet majd újra megsimogatja az orrát és kimegy* |
*Mohón veszi be a két almát,kissé össze is nyálazza a nő tenyereit,nem mintha ez a lovat zavarná.Ropogtat,majd körülnéz,kissé elbizonytalanodik.Tudja,hogy ezzel most rálépett egy másik,ismeretlen ösvényre,mely talán soha többet nem kanyarodik vissza abba az útvonalba,amelyiken eddig is járt.Sokáig csak figyeli a földön ülőt.Érdekes,valahogy most nem érzi fenyegetőnek a jelenlétét.Fúj egyet,mely prüszkölésbe vált,s csámcsog egy kicsit még,majd emeli mellső lábát,de visszateszi.Jó ideg álldogáll csak ott,mire rászánja magát,hogy odamenjen végülis Marinahoz.Füleit kissé hátra húzza és magasra tartja fejét,de hagyja magát megérinteni.Lassacskán leengedi nagy fejét egy kényelmes testtartásba és fülei a nő felé fordulnak.Megtört a jég.*
|
| *senki nem közelít Pokolhoz, a banditák igazat mkegvallva félnek tőle, Marina odaad Pokolnak még kér almát két tenéyrből és kedvesen rávigyorog a lóra, szemeiből sugárzik az hogy "na ez jó kis este volt, szép volt"majd ha a ló elfogyasztotta az almákat hagyja ott állni magában a lovat, leül tőle pár méterre törökülésbe a földre és nézi a lovat, megcsodálja Pokolt, gyönyörű ló, a jelleme is tetszik, pont olyan mint ő maga... makacs, majdnemhogy törhetetlen és kemény fából faragták, így időzik egy kicsit majd ha látja hogy a ló mozogna ő maga is feláll és hagyja hogy a ló tegyen egy kezdő lépést... nézi hova lép.. ha Marina felé lép akkor kiteszi a kezét előlre, ha csípne akkor visszaráéntja de ha esetleg hagyja hogy megsimogassa akkor megsimogatja... viszont ha visszafelé megy akkor nincs mit tenni mint emgfogatni valakivel a láncot* |
*Amikor végre leszállnak róla megáll.Méregeti a vödröt,majd szomjasan lehajol,s inni kezd.Amikor végigsimítanak a nyakán belefúj a vízbe,de csak szürcsöl tovább,füleit lassan előre szegezi.Felemeli fejét és Marina után néz,ha viszont valaki is közelítene annak reményében,hogy már olyan,mint a kezes bárány hátracsapja füleit és fenyegetően dobbant.*
|
| *mikor a ló elkezd körbe menni Marina elmosolyodik, végre megy és az almát is elfogadta, haladás, majd egy jó óra séta után Marina leszáll, kikészít egy vödör vizet a ló elé, majd ha megitta lecsatolja a nyerget róla és végigsimítja kezét a nyakán* nem akartam ezt cisnálni de te kényszerítetted ki, remélem inenntől jóban leszünk *várja hogy reagál, ha továbbra is ellenségesen akkor meghuzatja a köteleket és kifeszítik, ha kicsit bizalmasabban akkor hátat fordít és elindul egy irányba ahol almák vannak majd hoz neki egyet amíg iszik* |
*Nem fér a fejébe,hogy miért nem enged a rúd.Hiszen ez csak fa!Látszólag...bezzeg,ha tudná...Kifáradva toppan vissza a négy lábára és lemondóan prüszköl,s fújtat.Az almát mostmár elfogadja.Finom.Leveses és ízletes.Nem tudj mi ez,nem találkozott még ilyennel,de tetszett neki.Ezután csak áll és fő a levében.Fúj egy nagyot.Elege van már ebből az..egészből.Lehajtja fejét és lassan léptetve indul el.Emlékszk,ezt akarták tőle.Talán ha megteszi amit kérnek megszabadulhat a szerkezettől.Füleit sem szorítja már oly erősen a feje tetejéhez.*
|
| *kizökkenve félálmából Marina kipislogja az álmot a szemeiből, még mindig a ló hátán van, nézi ahogy próbálkozik eltörni a rudat ami elég nehéz hisz ezek a szerkezetek szinte vadi ujjak és a farúd balsejében egy kis vasrúd is van, az belülről át van fúrva és a farúd körül vasgyűrűk vannak szorosan így akár egy bikát is be lehet ide fogni őúgy hogy hónapokig nem törik el a rúd... próbálkozzon csak a ló, semmi esélye, Marina meg élvezi a kis hajnali rodeót, odakinn van vagy tíz bandita nézve Marinát és elismerve nagyságát miszerint egy egész éjszaka ott bírt maradni a lovon pusztí büszkeségből, bár ez inkább Marina makacssága és eltökéltsége miatt volt... na mindegy... Marina elvigyorodik mikor körbenéz, egyik banditától elkér egy almát, az odadobja neki, a vezér előlre nyújtja az almát a lóü orra elé* tessék, egy napja nem ettél semmit, azért ezt fogadd már el |
*Sokáig vár és csak gyűjti az erejét.Álmosság?Most az nem tudja foglalkoztatn.Csak az erejét gyűjti.Órák telnek el.Az ég már halványrózsaszín a kelő naptól,mire Graf úgy érzi teljesen visszatért az ereje.Akkor aztán hirtelen megugrik,mellső lábait eltolja a talajtól,a hátsókat befeszíti és csak nyomja,nyomja fel a rudat,néha visszatoppan és akkor tesz előre pár lépést,majd ismét nekiveselkedik teljes erőből.Először nem lehet felismerni mit akar,de hamarosan rá lehet jönni mi a szándéka:egyértelmű,hogy a rudat próbálja eltörni.Fogait összeszorítja és nyakát begörbíti,kidagadnak izmai a nagy erőlködésben.Reményei szerint a fa előbb-utóbb engedni fog..*
|
| *marina ül a lovon órákig, nézi ő is a naplementét és nyújtózik, álmosodik de büszkén ül, ha msot leszállna elismerné gyengeségét a lóval szemben, viszont nem aludhat el mert akkor kiviharzana alóla Pokol így hát csak ül és vár hogy a ló beadja a derekát* |
*Prüszköl és megrázza sörényét.A nyakpaskolgatásra megrezegteti bőrét idegesen,majd csak áll.Hallgatja a táj neszeit,lassan kezd hozzászokni a hátán levő bosszantó súlyhoz.Esthajnal.Figyeli csak a lemenő napot.Eltelik néhány óra.A tájra sötétség borul.Tombolni tudna hódolva büszkeségének,ki tudja,ha teljes erejében lenne tán még ki is tudna törni.De így aligha.Bal hátsó lábát felhúzza,s súlyát áthelyezi jobb lábára kényelmesen,fejét egy vonalba helyezi hátával.Nagyon úgy néz ki,hogy nem áll szándékába elindulni.Minek?Tapasztalta,hogy csak körözni tudna.A fülei azonban nem vándorolnak előre,folyton fejére vannak lapulva._Látszólag_ nyugodt.*
|
| no nem baj, elüldögélek én itt... *karba teszi a kezeit a ló hátán és vigyorog, artja a lábaival magát hátha a ló megindulna majd az egyik bandita felesz egy korbácsot kérdően Marinára nézve, a vezér olyan égetően szúrós szemekkel néz vissza rá hogy az inkább visszateszi és elsunnyog egyik társa mögé* cselekvésre tudom én bírni anélkül is... ez a ló az enyém lesz *megpaskolja Pokol nyakát* na indulj el szépen *vár... addig vár amíg el nem indul makacsan* |
*Egy pillanatra még be is fullad amikor megrántják a láncot.Köhög egy keveset és behajlítja nyakát ahogy leszegi fejét,de végülis megáll,s fújtat.Idegesen próbál tovább indulni,de meg sem tudja moccantani a rudat.Felkapja fejét mikor Marina ismét felszáll,s már indul is,talán gyorsabban a kelleténél,nagyon ideges.Be is fékez és ágaskodni akar,nyerít dühében,fél lábbal kirúg oldalra találomra.Lép egyet előre,aztán dobbant,méregből elfolytott,halk nyerítést hallatt ingerülten és makacsul megáll,végig csak sunyít.Nem hajlandó körözni,főleg nem úgy ügetni ahogy ezek a csupasz kétlábú lények fütyülnek.Csak áll ott,mint egy szobor,fülei szorosan a fejére lapítva,dühösen fújtat.*
|
| *Marina mikor a porba hull elgurula rúgás elől, elneveti magát* hát ez a ló még így is küzd... de bírom ezt benne *nagy levegőt vesz majd feláll, elkapja a ló maga mögött húzott láncát és ránt rajta egyet, ez keményen megszoríthatja a nyakát is és le is állíthatja, majd egy bandita a rúdhoz megy és meghúz egy kart amivel rögzíti hogy a rúd ne tudjon forogni, ekkor a vezér felül a lóra már teljes kényelemmel, a bandita visszarántja a kart ami engedi az oszlopot... mivel ezen a körökörös szerkezeten a lovak nem kéepsek teljes sebességgel menni, se ugrani, se bakolni, Marina szinte meg sem izzad, ez nem rodeó, ez sétagalopp, Pokolnak el _kell_ tűrnie a hátán az embert és ezt jobb ha az eszébe vési, Marina azért kapaszkodik hátha befékez hirtelen a ló, bár hátrafelé nem mehet mivel úgy van kialakítva hogy csak egy irányba lehessen pörgetni a rudat, de ez így is tökéletes. a ló ráébredhet ha nem teszi azt amit az emberek akarnak élete végéig itt körözhet ezen az.. izén* |
*Egészen addig gyanútlan amég meg nem feszülnek a kötelek.Tudja,hogy akkor csak olyan történhet ami nagyon nem fog neki tetszeni.Felkapja fejét és csak azért is hátralép egyet ha kell néhány embert is elesésve kényszerítve ezzel.Fékez és makacskodik,nem akar odamenni.Szép kis csíkok maradnak patái nyomán a földben,de hát mit tud tenni egy fáradt ló öt ember ellen?Idegesen nyerít amikor a nyereg a hátára kerül,majd meg is szorul.Még a nyakát sem tudja rendesen elfordítani.Épp mikor Marina akarna a nyeregbe ülni megugrik idegesen és fújtat,oldalazni próbál,de nem megy,idegesen dobbant.Marina így valószínűleg mögötte puffan a porban,mivel gyakorlatilag elment alóla.Zihál és sunyít,fél lábbal hátrarúg,vagy akár oldalra,ha Marina közeledni akarna.Teljesen megvadult most.Ismét megindul és nem érdeli az sem ha feszülnek a kötelek.Ha előre feszítik hátrál,ha hátra akkor előre lép,habzik a nyakán a veríték már nem csak a fáradtságtól,de az idegességtől is.Ágaskodni próbál teljes erejével,megremeg a fa,de nem engedi.Akkor aztán meglódul mégegyszer,s rángatja a fát,meg a testét,úgy köröz...na de legalább most nem ül senki a hátán a nyergen kívül.*
|
| *mikor Marina alatt lefekszik a ló és átfordul széles fáradt vigyorral lepattan a lóról a másik irányba majd elkapja a láncot hogy ne fusson messzire mikor feláll, sóhajt egyet és elkezdi vezetni Poklot egy irányba... egy földbe szúrt rúdhoz vezeti melyből kiáll merőlegesen egy vaskos, egyenes rúg, végén egy felhajtott nyereggel, Poklot a kötelekkel nélgy oldalról lefogják, odahurcolják a nyereg alá, azt rádöntik, Marina ezzel a mozdulattal gyorsan alul összeköti hogy a nyereg teljes mértékben a lovon legyen, a nyereg a nyakat is tartja két előlre nyúló rúddal hogy a ló ne tudjon hátrahajolni és csípni, csak előlre ügetni szépen körbe-körbe fordulva a rúd körül. Marina felül a nyeregbe és elmosolyodik* így jártál, én próbáltam finom lenni *megböki az oldalát hogy a ló elinduljon és kezdődjön a körhinta* |
*Száraz a torka,csábítja a víz,de nem.Makacsan szegi fel fejét buta büszkeségbe vonulva.Oldalra csíp Marina felé sunyítva amikor az ismét a háta felé közelít,nagyot dobbant jobb mellső lábával.Élesen nyerít haragosan amikor érzi,hogy visszaszállnak lá.Amikor elengedik rezzen,hogy máris induljon tombolni,helyette viszont csak lefekszik,s ismét átfordul.Ó,hát miért is fárassza magát,ha az embereket is el lehet távolítani ugyanúgy,mint a legyeket,vagy a szúnyogokat?Hempereg a földön fújtatva,nyakát is hozzádörgöli a földhöz,szinte már bosszantó kéjencséggel.Aztán ismét fellendül a hasára és feláll,megrázza magát,csakúgy porzik a teste.Sunyítva néz Marinara és hátrál.Nem is csak azért tette most ezt,mert nem volt kedve már ugrálni.Szó sincs róla.De az ő izmai sem fáradhatatlanok...A makacssága viszont örök.*
|
| Na mivan... nem kéred? *von vállat és ő maga kezdi el enni az almát majd elhátrál a lótól és leül törökülésbe a földre, int egy embernek aki visz Pokolnak egy vödör vizet* ha nem eszel csak ideges leszel... hm.. ez rímelt.. *nevet egy jóízűt és hátradől a porban, elfogyasztja az almát majd mikor Pokol kiintta a vizet, vagy ha nem akkor is feláll egy idő után, odamegy a lóhoz, megpaskolja a nyakát és ismét felül rá, kezdődik a rodeó előlről ^^* |
*Már éppen felállna amikor visszarántják és ismét az oldalára esik.Dühödten horkantva rúgkapál egy darabig,de így nem fog tudni felállni,csak tiszta fejjel.Figyeli ahogy Marina elmegy,majd mostmár lassabb mozdulatokkal áll fel,s megrázza sörényét prüszkölve.Amikor a vezér visszatér füleit hátra csapja és dobbant egyet,majd fúj,de az csak közeledik.Idegesen csapkod farkával,de legnagyobb meglepetésére most nem közelít a hátához.Édes illat csapja meg orrát.Füleit egy kicsit előre szegezi,majd mintha meggondolta volna magát ismét hátra csapja.Idegesen prüszköl,majd csak figyeli a nő szemeit.Odahajol a tenyérhez,orra centikre van az almától.Szájával egy kicsit megpiszkálja a gyümölcsöt,füleit előre szegezi.Ott tartja egy kicsit a fejét,majd füleit hátracsapván emeli el ismét onnan sértetlenül hagyván az almát.Bár az illata csábító volt és egy pár pillanatig talán még bizakodott is,hamar észhez térítette néhány emlék,na meg a büszkesége.Megrázza sörényét és hátralép egyet,már amennyire engedik.*
|
| *egész jól bírja a vezért, majd a kerítésnél felhúzza a lábát, féloldalasan ül a lovon, majdnem le is esik egy kanyarnál, a fejét sikeresen beveri az ágaskodó Pokol fejébe de megmakacsolva magát tovább ül rajta már normális lovaglóülésbe és úgy szorítja magát a lóhoz ahogy kell, mikor megtántorodik a ló Marina áthelyezi a tessúlyát a ló másik oldalára és ahogy a ló elesik, a vezér a ló másik oldalára gördül át, majd legördül a földre sikeresen kikerülve egy patát ami keményen koccant a műkarjához amivel kivédte a durva rúgást. esés közben azért elkapja a láncot és erősen mamarkolja, mikor a ló megpróbálna felállni marina egy rohadrt erőset ránt rajta hogy a ló ismét a födlre kerüljön majd a szemébe döfi félelmetes tekintetét.... "ilyet többet meg ne lássak"... sugallják a szemek és a négy bandita ismét a kötelekhez ugrik melyek eddig szabadon lifegtek a ló nyakában, kifeszítik újra náégy oldalra és Marina csípőre tett kézzel kihúzza magát, elvigyorodik majd elmegy egy irámyba, pár perc múlva háta mögött tartott kezekkel tér vissza, odamegy Pokol elé úgy hogy csak néhány centi válassza el a ló kinyújtott fejétől a fejét, így ha csípni akar pont Marina előtt koccannak a fogak. Marina előlre tratja a normális kezét, benne egy nagy alma, belenéz a ló szemébe mely bizalmat ébreszthet... élelemmel kínálja azzal a kezével ami sebezhető. ha a ló ezt a próbát elszúrja Marina talán meggondolja magát és nem lesz többé ilyen kedves... ez csakis Poklon múlik* |
*Fogai tehát a levegőben csattanak.Hát ez nem úgy sikerült ahogy gondolja.Marina üzenetére hátracsapja a füleit,majd az oldalbabökésnél már végképp kitör rajta ismét a düroham.Nyerítve indul meg és kezd el az eddigieknél sokkal vadabbul kezd el ugrálni.Sokáig rodeóznak,szakad róla a verejték,de az istenért se hajlandó leállni.Az első alkalommal mikor közelebb kerül a kerítéshez egyben oda is csapja az oldalát abban bízva,hogy a váratlan mozdulattól most sikerül beszorítani azt a lábat.A kemény ütés fájdalommal jár.Ellöki magát a karám falától és fújttva kezd el bakolni és vágtatni ismét.Hirtelen befékez és felkapja fejét mindenféle előrejelzés nélkül,hogy Marina még a fejét is beverje,majd ezzel a lendülettel fel is ágaskodik.Mellső lábaival kirúg a levegőbe aztán elrúgja magát a földtől,oldalasan,irányt váltva indul meg ismét és ugrál,mint valami őrült.Ha még ekkor sem esik le tanácstalanul vágtat néhány kört farát gyakran feldobva,majd egy hirtelen ötlet folyamán az egyik kanyarban megtántorodik,s direkt dobja magát a földre.A kívülállóknak ez egyenesen esésnek is tűnhet,s valóban,Graf most magát sem kíméli,nyekken egyet a földön,de azonnal átfordul a hátán.Ha Marina nem ugrott le időben róla szorult helyzetbe kerülhet az átfordulásnál,mikor a kemény 400 kilós test maga alá temeti egy pár pillanatra.Amint megérkezik bal oldaláról a jobbra feláll,majd zászlós farokkal odébb üget.Prüszköl és fújtat,lábai megremegnek egy pillanatra a fáradtságtól,de hamar kihúzza magát.Fújtat,s haragos szemeivel a nőt fürkészi.*
|
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
