|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.13. 15:54 - |
Az istálló ahol a banditák a lovaikat tartják. Szűkös de jó körülmények között élnek odabenn a lovak és naponta viszik ki őket futkározni, az a ló aki a banditákhoz kerül szerencsés lehet.Az istálló épülete körül még fel van építve egy nagy szögesrót kerítés is,kb 1,5 méter magas,és a fa kapuja szintén ekkora,mellesleg jó erős fából készült. |
[121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Megpaskolja a ló nyakát,majd mikor az segélykérőn felnyerít szenvdeve ismét elé lép és szemeit belefúrja az állat szemeibe.* - A segítséged kérem?Rendben van...de csak akkor tudok segíteni,ha hagyod...*Ezután kimegy a boxból,egy tál vízzel,egy üres tállal,csipesszel,érzéstelenítővel,ronggyal és fertőtlenítővel tér vissza.A lovat megköti,hogy ne tudjon kimenni a nyitott boxajtón.Ezután bíztatóan rámosolyog és megveregeti a yakát,majd az érzésteleítőt szépen beadja neki egy szuriban a seb köré.Ha a ló e közben nem nyafogott akkor megdícséri és ad neki egy kockacukrot.* - Ilyen jó kislány legyél mindig *Vár kb 10 percet,majd ismét a sebzett combhoz megy és megveregeti a seb körül.A ló ha minden igaz ebből nem érez semmit.Akkor fogja a csipeszt és szépen kiszedegeti a söréteket az üres tálba.Valahányszor Freedom hátra hajolna előre tolja a fejét.* - Ne skubizz ide,ez nem neked való látvány.*Mikor az utolsó sörét is kikerült a sebből kitisztítja,majd lefertőtleníti azt,a végén pedig befáslizza.Amint elkészült odamegy Freedomhoz,belenyúl a zsebébe és kivesz egy maréknyi kockacukrot.* - Ügyes vagy.Nesze.*Odatolja a ló orra alá,bár tudja,sokan nem helyeslik,mert szerintük "rongálja a fogat".Uggyan.Betyár is ezt majszolja évek óta és semmi baja a fogainak.*
|
*Freedom egyszer csak egy kezet lát meg maga elöttt, majd még egy bizonytalan pillantás a lányra, és végül megtörik a jég, elkezdett bízni lizában, és most az orrát hozzáérinti Liza kézéhez és mit talál ott? Hát kockacurot, ami gyorsan meg is eszik...Hamarosan úgy érzi már, hogy Liza jó ember és nem bántja, de ezét még mindig szerette volna látni ismét Cloudot, de most itt volt neki liza, ki eddig nagyon kedves hozzá, persze azért az a lövés nem kellett volna, majd kezdi úgy érezni, hogy sebe most mint egy forrás úgy ömlik ki a sebből, egy szenvedő nyerítést hallat és segítségkérően Lizára néz, remélv, hogy az most a sebet egy kicsit meggyógyítattja..*
|
*Hosszasan olvasgat a ló lelkében.Elmosolyodik.Érzi a szabadulási vágyát.De ettől nem kell tartani.Soha senki nem szökött még meg innen,legyen az ló vagy ember.Figyeli a fekete kanca minden mozdulatát.Amikor az közelebb hajol elmosolyodik,majd lassan felé nyújtja jobb kezét,tenyere zárva.Csak tartja a kezét és várja,hogy a ló hozzáérjen.Ha hozzáér kinyitja,s nini,két kockacukor lapul benne.Éde illata csábíthatja.Betyár felháborodva nyerít oda.Liza még megvárja,hogy Freedom elfogadja-e a finomságot,ha elfogadja megpróbálja megsimogatni az üstökét,s miközben simogatja hátravigyorog Betyárra.* - Mivan,fiú,irigykedsz? *Betyár,mintha csak értette volna prüszkölve kapja fel a fejét és kissé hátra húzza füleit enyhe sértődöttséggel.Liza vigyora kiszélesedik,majd ha Freedom továbbra sem ellenkezik szépen elindul mellette,kezét végighúzza annak nyakán,a marnál megállapodik és masszírozni kezdi,hogy a bizalmába férkőzzön.*
|
*Freedomot egyszer csak egy istállót látott meg a környéken, úgy gondolta bztosan ie is viszik, ami így is volt, egedelmsen besétált az istállóba, és eddig még szót is fogadott, de az ember, nem látta gonosz szándékait, amiket csak ő tudott, majd engedelmesen bemegy a boxba i és szeretetteljesen nézi amint az ember gyengéden beápolja a lova sebét, neki is most ilyen törődés kéne, kéne neki egy ember ki beápolja sebét, majd reményénykedve nézi a lányt, majd füleit hátra csapva elmélkedik és vágyakozik, majd a lány oda jön elé, de ahogy az a tekintetét lesi, a sztíve meglágyul és elkezdi a fülét hagyazni, majd az orrával egy kicsit közelít a lányhoz, de nem csinál vele semmit csak nézi annaka szemeit...*
|
*Egyenesen ide léptet a sérült lóval.A mérge már rég elpárolgott,olyan tempóben megy,ahogy Freedomnak "kényelmes" a sérült lábával,bár ha ellenkezni akarna akkor hátraküld egy szigorú pillantást,vagy megrántja a kötelet.Amint beér az istállóba leszáll Betyárról,a szárakat leereszti a földre ami nála annyit tesz:maradj.Megveregeti foltos lova vaskos nyakát,mármint ott,ahol nem sebes.* - Jól van,kissrác,mindjárt lekezelem a sebedet.*Ezután kezébe fogja Freedom köteleit és elkezdi bevezetni egy boxba.Kötve hiszi,hogy a lónak kedve lenne ellenkezni egy ilyen szép kis sebbel a combján.Amint bevezette egy viszonylag szűk,de azért aránylag kényelmes boxba visszasétál Betyárhoz.Végigsimít a ló homlokán,majd megfogja a szárakat és bevezeti a lovat a helyére,ott aztán lekantározza és lenyergeli.A szerszámokat a helyére teszi,majd elsiet.Vissza már fertőtlenítővel tér és egy kis fáslival.* - Na nyugi,most ez kicsit csípni fog *Beszél hozzá,hogy a hangjával is nyugtassa.Bíztatóan megveregeti a pofáját a lónak,majd fogja a fertőtlenítőt és a sebbe spricceli.Betyár horkantva kapja fel a fejét.Liza ezt látva lassan felnyúl,megfogja az orrát és szépen visszahúzza a ló fejét,néhány nyugtató simítással lecsillapítja.Ezután a fáslit benedvesíti egy kis vízbe,majd megtörölgeti a seb körül és kitisztítja azt.Madrigál szépen megharapta szerencsétlen nyakát,de nem vészes.Elmosolyodik mikor végzett,a cuccokat megint a helyére rakja,majd egyik kezét a háta mögött tartva sétál vissza lova boxához.Szemeit belefúrja lova érdeklődő,kíváncsi tekintetébe,majd elmosolyodik és szépen odaadja Betyárnak a kockacukrot.Kis torkos ló,máris behabzsolja.Megveregeti az üstökét,aztán Freedomhoz fordul és sóhajt.* - Na te..*Nyugodt léptekkel odasétál a fekete mén boxához és rákönyököl,nézi a lovat,keresi a tekintetét.Ha sikerül elkapnia akkor belenéz a ló szemeibe nyugodtan,olvas a lelkében.Keresi az érzéseit,próbálja kideríteni,hogy vajon mi jár a fejében.Közben Freedom nyeríthet,toporzékolhat,még felé is ronthat,de ne moccan el a helyéről,meg se rezzen.Ezzel is mutatja,hogy nincs ártó szándéka.Ha netán a ló tombolt volna és utána lecsillapodik,vagy eleve nyugodt marad akkor kis mosolyra húzza száját,majd óvatos mozdulatokkal átlendül a boxajtó felett,s a földre érve nekitámaszkodik az ajtónak.Csak figyeli a lovat és várja,hogy mit tesz.Ha netán a ló nem hagyja abba a fenyegetőzést,akkor kénytelen lesz más módszereket bevetni.*
|
*Telnek a napok.Az emberek jönnek-mennek,nyílik is csukódik az istálló ajtaja,fény,félhomály,sötét.Ennyi a látnivaló naponta.Valahányszor belép egy ember hátracsapja füleit,sokukban gyanút éleszthet,hogy tán még mindig nincs betörve ez a ló.No persze,be van,csak éppen csak egy valaki számára.A nyereggel és a zablával viszont még mindig nem békélt meg.Fel nem tudja fogni hogy tűrhetik a lovak,hogy a szájukba gyömjék azt a vasat...hát...fúj!
Most éppen,mint már olyan sok ideje boxában áll egykedvűen.Sötét van,ebből arra következtet,hogy kinn is este van,hisz nappal csukott ajtónál csak félhomály ereszkedik az istállóra.Egy nagyon kicsit elveszítette időérzékét.A zab egy ideje már csak épphogy meg van piszkálva.Nincs étvágya,minek egyen?Nem mozog sokat,nem kell annyi energia,nem éhes.És bizony kezd nagyon unatkozni.Gyakran megfordul a fejében,hogy mi lenne,ha...
De hamar kiűzi a kobakjából eme gondolatokat.Hisz már egyszer betörték.Ha egyszer megtették másodszorra is megtehetik.Miért válassza hát a nehéz kínkeserves utat továbbra is?Belül noszogatja egy hang,hogy "ugyan,te vadló vagy,mit állsz itt,mint egy bábú,gyerünk,tombolj!",de a fáradt beletörődöttség mélyre elnyomja ezt.Elnéz a kapu felé.És ha ismét kiverekedné innen magát mit kezd azzal a másik kapuval?Mihez kezd,ha megint zárva lesz?És mi történne,ha ismét elkapnák...?Prüszkölve rázza meg sörényét és dobbant,majd elhátrál.Nem.Hagyja őt békén minden hang,minden múltbéli vad ösztön.Ezt az ösvényt választotta.Ezen kell haladnia,bármilyen nehéz is az elején rajta maradnia.Lehajtja fejét és fúj egyet,majd elnyomja az álom.*
|
*Egészen idáig követi Marinat.A nagy sötét istálló láttán ismét elbizonytalanodik,lépteit lelassítja,félő is bizony,hogy nemsokára megáll.Sőt,nem csak félő,meg is áll az ajtóban és csak figyeli a sötétséget.Fúj egyet,majd belép az istállóba,patája koccan a kővel.Nyugodt lépteinek ritmusa végigvisszhangzik a békés helyen.Nem,már az ellen sem ellenkezik amikor bevezetik egy boxba.Megfordul és kihajol,elnéz Marina után,figyeli amint elhagyja a helyiséget.Még akkor is arra néz mikor már rég nem hallja lépteinek neszét.Egy idő után visszahúzza fejét és befelé fordul,csendben ropogtatja a zabot.*
|
*Vágtázik a nyílt pusztaságon.Lobog a sörénye,s a farka.A nap melegíti hátát,érdekes,pedig alatta hó van.Élvezi ahogy szőrszálain végigsiklik egy kósza szellő.Kisvártatva azonban egy alakot lát maga előtt.Magas.Két lába van.De ez nem olyan,mint az itteniek.Furcsa,rendezett "bundája" van.Nem fordul a vágtató ló felé.Csak kezét irányítja arra.Abban viszont nem kötél van.Valami különös tárgy,melynek a végén egy cső van.Nagyot dörren.Hallja a nyerítését.Visszatér a való világba.
Fejét prüszkölve kapja fel egyidőben azzal,hogy kipattannak szemei.A négy bandita láttán nyerít egyet és hátrál,még él benne eme különös látomás,mert náluk így hívják az álmot,hatása.Kis idő eltelik mire,felfedezi Marinat is és biza sikerül elkapni a tekintetét.Megáll és fújtat.Bizony ráharap szokásához híven a műkézre és makacsul tartja,nehéz kiszedni a szájából.Pár pillanatig,sőt,egészen fél percig csak makacsan áll és hagyja,had huzigálják a fejét előre,lépésre ösztökélve őt,de aztán végülis megindul amikor észreveszi az emberek oldalán a már jól ismert és gyűlölt kötelet.Nem szeretné ismét a lasszók szorítását érezni a nyakán.Nem tudja hova mennek,de talán nem is érdekli már annira.Úgy lépked,mint valami király,biztosan,törhetetlenül,bár fülei a feje tetejére vannak lapítva.Ha netán túl közel lenne hozzá egy ember akkor annak nem rest odacsípni.Tartsák meg szépen tőle a kellő távolságot.*
|
*karba tett kézzel megy a vezérnő az istálló felé gondolván most egyedül próbál felülni rá mert miért ne? jó kihívás és van is ideje, legfeljebb kap egy patát a lábába, nem baj, az csak mégjobban feltüzeli a kihívás élvezetét. Marina mikor a kerítéshez ér látja ott van a vasrúd amire Sonja mondta kikötötték.. naja... az ott van de hol a ló? a kapun semmi rongálás, fogja magát és kinyitja a kaput, biztos bevitték az istállóba... bemegy és benéz, ott sincs, megvakarja a fejét és kimegy az istállóból, gondolkodik majd hosszas kutatás után meglátja az alvó Poklot az istálló mögött aludni.... sóhajt majd kimegy, hagyja aludni inkább, becsukja a kerítéskaput és összeszed pár embert, várja míg pokol felébred és mikor a ló már éberen jön megy, embereivel bemeg. ezennel négy bandita van a vezér mellett. Marina Pokolra néz, bele a szemeibe hogy lenyugtassa arra az esetre ha megvadulna az emberek látványától majd ha ez sikerül odamegy, a műkezét odatartja a lóhoz, ha az rácsíp, a másik kezével megsimogatja az orrnyergét, Marina elvigyorodik ezen majd a nyakában lévő láncot megfogja, elhátrál a lánccal a kezében miután kivette műkezét a ló szájából. elindul a lovat vezetve kifelé, a másik négy bandita is fogja a láncot arra az esetre ha megpróbálna ellógni majd elindulnak a szavannába ahol Marina rodeózhat egyet* |
*Már a második nap vége,hogy ki van kötve.Kezdi igencsak megelégelni a dolgot.A fém nyakörv nappal igencsak át tud forrósodni,ami azért még nem éget,de kellemesnek sem mondható.És a láncok csörgése is zavarja.Nameg kezd elfogyni a fű az ő környékén.Arról már nem is beszélve,hogy sokkal szívesebben vágtázna a végeláthatatlan pusztákon,mint hogy itt álldogálljon.Türelmetlenül rántja meg a láncot.A rúd meg se moccan.Hátra csapja füleit és elkezd hátrálni,rángatja a láncot,de a rúd csak áll,mint egy szobor.Nyerítve ágaskodik fel és meglendíti fejét.A lánc vége felcsusszan a rúdon,de nem éri el a végét.Elgondolkodva figyeli a rúd végét,majd a láncot,ahol csatlakozik hozzá.Füleit előre szegezi ahogy eszébe jut valami,majd odasétál és lehajol,orrát a nagy láncszem alá teszi,majd szépen tolni kezdi felfelé.Akárhogy nyújtja a nyakát még nem éri el a végét.Jól van.Feláll két hátsó lábára,a mellsőket a rúdnak támasztja és úgy tolja tovább a karikát.Nagyokat fújtat és lökdösi a karikát.Elvéti,zsupsz,visszacsusszan az aljára.Horkantva dobban vissza négy lábára és előről kezdi.Orr a karika alá,láb a rúdra,nyak nyújt...nem éri el.Hátracsapja füleit,majd közelebb lépked,így még feljebb tudja csúsztatni a karikát.Már nem kell annyira sok,de még mindig nem elég.Fárad a nyaka.Prüszkölve dobban vissza és megrázza sörényét,haragosan néz fel a rúd tetejére.Nyerítve kezdi el ismét rángatni a rudat,kapálja a földet a tövénél,mindhiába.Sunyítva kezdi el ismét feltolni a karikát,majd mostmár olyannyira kiegyenesedik,hogy hasa szinte súrolja a fémrudat.A karika ott van pár centire a rúd tetejéről.Elfolytott,elhaló hangon nyerít aprót,szinte már kérlelően.Mellső lábait megtámasztja keményen a rúdon és ugrik egyet,a karika félig átlendül.Ránt egyet rajta,de beakadt.Kissé megijed.Ha nem szedi le valahogy akkor így kell állnia amég valaki rá nem talál!Makacsul kezdi el rángatni,dobog a földön,majd hirtelen enged,zsupsz,esik az oldalára,a feje mellett puffan a lánc és a karika:a rúdon kívül.Fújtat,de szemében elégedett fény gyúl.Átlendül a hasára,majd ugyanezzel a lendülettel fel is tápászkodik,s megrázza sörényét.Láncait maga után húzva kezd el vágtatni a kerítéskapu felé,s elszánt dühvel kezdi el rúgdosni teljes erővel,hogy kifordítsa helyéről.Ismét felizzik benne a szabadulás utáni kínzó vágy,a vágy,mely megtöbbszörözi erejét.Eltűnik minden,amit eddig tanult,szertefoszlik a már éppen kicsírázni akaró bizalom,ismét az a haragos vadló most,aki volt.Nem tart sokáig a küzdelme.Mióta egyszer már kiszökött alaposan megerősítették a kaput.Lemondó horkantással üget el onnan és dacosan figyeli a kaput,mintha azt várná,hogy valaki kitrája.Haragosan hátracsapja füleit és dobbant,majd megfordul.Körbeügeti az istálló épületét,közben kezd lecsillapodni.Az istálló azon oldalán áll meg ahol pont takarva van a kerítés elől-ott kicsit zöldebb a fű az árnyék miatt.Lehajol és nekilát,hogy friss növénnyel csillapítsa éhségét.Kezdeti vad dühe most már teljesen elpárolog,az otthon hívó szava tova siklik.Csak leglészik csöndesen,majd enyhén felhúzza bal hátsó lábát,s ott helyütt elnyomja az álom.*
|
*Végre egy nyugalmas nap.Az egész időt legelészéssel és napfürdővel töltötte.Egyedüli gondja csupán a mozgáshiány és a víz volt,dehát,minden jóban van valami rossz.Egyetlen embert se látott a mai nap folyamán,ami csak növelte ideiglenes jókedvét.Megrázza sörényét,csörrennek a láncok.Összerezzen a hangra és fülel.Eltelik egy kis idő mire rájön,hogy csak a nyakán levő furcsa kötél adta ki ezt a hangot.Még meg kell szoknia.Az viszont zavarja,hogy lényegesen súlyosabb,mint az átlagos kötél.No de sebaj.Félreértés ne essék,egyáltalán nincs megelégedve.A nap folyamán többször is megpróbálta eltépni láncait,de ez a furcsa kötél sokkal nagyobb ellenállást mutatott,mint hitte volna.Visszaemlékszik napjának azon részeire amikor ezzel szenvedett.Bele is fájdult a nyaka már a végére.Prüszkölve rázza meg ismét sörényét,majd viszkető üstökét a cölöphöz dörgöli.Csap egyet farkával és visszahajol legelni.Oly békés,oly nyugodt.Mintha mindig is ilyen lenne.Mintha már nem vágyódna el innen.De elég feltűnnie egyetlen emberi lénynek a helyszínen és a békés,nyugodt lóból ismét előbújik a démon.*
|
*Amikor ismét megfeszítik felnyerít és mocorog,hát nem egészen így képzelte.Nem szeret kiszolgáltatott lenni.Csak figyeli ahogy átvetik a nyakán a láncokat,de eleinte nem akar felállni,ám amikor látja,hogy elfele akarják vonszolni az épülettől engedelmesen feltápászkodik és úgy sétál velük,mint a kisangyal.Ez már tetszik neki,ez igen,hogy az ő akarata teljesül.Persze nem teljesen.Sokkal jobban örülne neki ha szépen kivinnék a nagykapun túlra és szélnek eresztenék,de kezdetnek az is megteszi,hogy kinn lehet végre.Bólogat,mintha ezzel is mutatni akarná az embereknek,hogy igenis helyesli a dolgot,majd mikor a lasszó lekerül a nyakáról lehajol,s a száraz füvet kezdi el tépkedni.Teletömi a hasát végre,majd jóllakottan ásít egyet,s felnéz a csillagokra.Azért eszébe jut az otthona.Milyen jó is volt egyedül vágtatni korlátok nélkül a pusztaságban.Fújtat egyet és lehajtja fejét,félálomba szenderül,mint ahogy azt a vadonban is megszokta.*
|
*a banditák tanácstalanok megint... Sonja ahramadvezér, ránéz minden bandita szeme*
Sonja: mi.. miért néztek így rám? ÉN cipeljem be őt?? *néz nagy szemekkel majd kipattan egy isteni szikra az agyából, kihoz egy hosszú láncot az istállóból, úgy 10 métereset, majd Poklot jó szorosan megfeszítik hogy mozdulni alig tudjon,a láncot körbeveti Pokol nyakán, megerősíti hogy ne tudja leszaggatni majd elvezetik az istállón kívóül egy kisebb puszta részre ami azért mégis a kerítésen belül van*
Sonja: a főnök nélkül úgysem tudjuk bevinni.... *majd kiköti egy erős fémrúdhoz ami elég magas ahoz hogy ne tudja lehúzni róla a ló a láncot, a banditák beszélgtnek majd lekötik Pokol nyakáról mineközben a fölösleges lasszókat, márha hagyja, ha nem, az ő baja... aztán Sonja vezetésével kimennek és becsukják a ekrítés ajtaját* |
*Nem kell ráncigálni,már nem.Tudja,tudja,ilyenkor arra kell menni amerre megy a kötél és annak a végén az ember.Az istálló ajtajában azonban megtorpan és makacsan áll.Gyűlöl odabenn lenni.Egyszerűen utálja azt a helyet.És ha megint megpróbálják behúzni akkor eljátsza ugyanazt,amit tegnap:leül,sőt,le is fekszik,s így tiltakozik valószínűleg hatásosan.Elszánt makacssággal néz fel az emberekre,majd sunyítva néz egy éjjeli bogarat a fémes kerítésen.Milyen érdekes látványosság.*
|
*Hát, ez nuku. Graf kivágtat, Kevin pedig utána. No nem vágtat, csak rohan. Istálló előtti..mit?? Áhh. Nehéz lesz beérnie a heves vágtát, de tekintve a mennyiséget és a ló kisebb sérüléseit talán sikerülhet. A nyerget átugorva rohan ki Graf után, fejében már szövődnek a mentségek. Igen igen, pár elfogadható..nem ez béna.. igen ez jó lesz. Így talált rá. Nem ezt nem vennék be. Hát..* Pokol, állj meg! *Szűri fogai között, és nagyon reménykedik hogy van olyan idióta aki beugrik a ló elé megfékezésre késztetni. Önként jelentkező? Valaki?*
|
*Hát,ha Kevin csak néz,mint Rozi a moziban,akkor biza hamarosan eltépődik mind a három kötél,s akkor aztán az isten se tudná visszatartani:Kirobban a boxból,majd éles kanyart leírve vágtat teljes erőből ki az istálló kapuján,s ha szerencséje van Kevin nem csukta be az istállót határoló kerítést sem.Ha ez így történt nem habozik átvágtatni rajta,keresztül a falun,teljes erőből,ismét a kapu a felé...*
|
*Hát. Volt egy nyereg. A ló tombolására sóhajtva lép hátra, némán figyeli Graft, még a karjait is összevonja, összehúzott szemeiben fura fény csillog. Szánalom? Lenézés? Elégedettség? Együttérzés? Egy ló számára kiolvashatatlan. Mély sóhajjal lehajol és felemeli a nyereg maradékát, egy lendülettel kirepíti a box elé, s csípőre tett kezekkel óvatosan lép egyet Graf felé* Legyen, Pokol. Leszedem. Győztél - még. *Mély tonusú hangja lemondóan cseng, lassan a kantár egyik szíja felé nyúl, s ha a ló engedi, lehámozza róla. Ha nem, az már az ő baja, hogy hogyan szedi le :P*
|
*Elege van.Teljes mértékben.Főleg amikor megérzi a hátán a nyerget.Hát akkor aztán fogja magát,hátra hajol hirtelen,megragadja a nyeregalátét szélét és az egészet úgy ahogy van lerántja mielőtt rászoríthatnák,majd direkt rádobbant teljes erőből,majd tép a köteleken:egy elszakad.Nyerítve rúg ki hátra és rázza a fejét,de a kantár csak nem akar lejönni.Tépni kezdi a köteleket és mondhatni tombol*
|
*Bizony érkezik pár kellemetlen rúgás, de a férfiassága ép marad. Annyira azért nem béna. Még.. fájdalmas szenvedés árán, de sikerül felrakni rá a kantárt. Huh. A neheze megvan. Végigsimít apró de csípő sérülésein, és a fejét csóválva megy a nyereghez. A kötelek kezdik feladni, így jó lenne sietősre fogni. A nyereggel átvergődik a köteleken, Graf mellé, és lassú, nyugodt mozdulatokkal megpróbálja finoman a hátára csúsztatni* Hé, csigavér Pokol. Nem olyan szörnyű..
|
*Bizony,megriasztja a csattanás rendesen,prüszkölve hátrál el és figyel.Amint Kevin nekimegy és megpróbálja felaggatni rá a kantárt csíp és harap,mellső lábaival rúgkapál,ha nem vigyáz a végén még véletlenül középre is eltalálhat egy kósza lótérd.A kötelek nagyoncsak rángatóznak,Graf teljes erejével küzd a zabla ellen.Reccsen az egyik kötél amikor az undorító fémrúd bekerül a szájába,ha Kevin elég ügyes akkor fel tudja rá rakni a szíjjakat is a fejére.Graf tátog,mint a partva vetett hal,lehajtja fejét és a nyelvét nyújtogatja,soha életében nem érzett még ilyen rossz ízt.Egy kicsit most lefoglalja a kantár.*
|
[121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
