|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.13. 01:00 - |
Jó betérni a kocsmába egy pohár italra,vagy felcsípni esetleg egy örömlányt.Szobákat itt nem lehet kivenni és kaját sem adnak,itt csak inni lehet.A túlságosan részegeket pedig kihajítják ;) |
[50-31] [30-11] [10-1]
*Brian látja, hogy Liza elcsendesedik. Nem bánja a szünetet a társalgásban, sőt alkalma nyjlik eltöprengeni egy s más dolgon. Meg se fordul a fejében hogy most gondolja meg magát és hazainduljon. Csak belegondol, hogy vajon arrafel mi a helyzet. Hányolják-e? De majd hazatér egyszer, csak addigra majd más ember lesz. Talán apja megbecsüli, vagy lehet az is hogy elzavarja. Mikor idáig jut, Liza feláll, és távozni készül. Egy hajtásra leküldi a söre maradékát, jólesően sóhajt, megemeli a kalapját a kocsmároslánynak, majd ráérős léptekkel kisétál a kocsma ajtaján. Mire kiér már csak Betyár farát látja. Elhúzza a száját.* -Azt hiszem nem ártana beszerezni egy hátast.- *Sóhajt, s bár eddig nem érezte szükségességét a dolognak, mert stoppolt és gyalogolt, de most belátja, hogy mostmár nem ártana egy. Nem kiált Liza után, zsebrevágja a kezét és haladós tempóban utánuk sétál. Bár lemarad, de igyekszik nem szem elől téveszteni őket.*
|
*Egy merész pillanatig Liza szemében különös fény villan, amikor Brian a pénzre utalgat. Ám aztán szeme sem rebben. Kiissza poharából a maradék whyskit is, eltolja maga elől az ivóeszközt. Ujjai valami ismeretlen ütemet dobolnak a pulton...már-már azt hiheti az idegen, hogy nem óhajt több szót vesztegetni rá. Ám aztán Liza a kínosan hosszúra nyúlt csönd után felsóhajt, lecsusszan a székről, egy kicsit elrendezi magán öltözékét, kifelé indul.* - Azt hiszem, akkor akár szerencsét is próbálhatnánk az uraságnál. *Szavai közben nem áll meg, s mire végez mondandójával, már ki is ér az ajtón. Hogy Brian követi-e,vagy sem, az rajta áll. Liza amint kiér Betyárhoz sétál. A csődör engedelmesen ácsorgott mindezidáig a kocsma előtt. Amikor meglátja a lányt felkapja a fejét, és harsány nyerítéssel üdvözli:örül, hogy vége szakad az unalmas várakozásnak. A lány rámosolyog, de egyebet nem csinál. Egyenest a ló bal oldalához lép, rövid szárra fogja a kantárt, és a nyeregkápákba kapaszkodva feldobja magát ménje hátára. Betyár, sértődötten hátracsapja füleit, orrlukai kitágulnak, és táncol a lány alatt. Nem érti, mitől lett Liza egyszeriben ilyen rideg, és nehezen viseli, hogy úgy bánik vele most valamiért, ahogy a többi ember a lovakkal:úgy,mint holmi szolgákkal. Liza csitítóan csitteg, és megpaskolja a mén nyakát. Sovány vigasz, de ahhoz elég, hogy Betyár lecsillapodjék. Liza sajnálkozva elhúzza a száját. Nem bánhat szívvel-lélekkel Betyárral, amíg a városban van. Ez a viselkedés elsőnek Briannek tűnne fel, ha ugyan követne, aztán fokozatosan Charls többi emberének is. Elvégre, Charls emberei nem épp a ló iránti szeretetükről híresek. Liza újat sóhajt, aztán megfordítja Betyárt, és a rezidencia felé veszi útját. Könnyed ügetésben kocog tova.*
|
*Brian végighallgatja Lizát. Szerényen elmosolyodik mikor végigmérik abból a szempontból hogy elég kemény legény-e. Ez majd úgyis elválik, saját magát annak tartja. Mikor Liza hátrapillant, ő maga is a kocsmában ücsörgőkre tekint.* -Örülök, hogy Jonhson híre nem alaptalanul hallatszott olyan messzire.- *Vigyorodik el, hiszen megbizonoysodhatott, hogy nem feleslegesen vesztegette el az eddigi idejét.* -Lehet, hogy nem könnyű számukra az élet de talán mégiscsak megéri egy bizonyos szempontból.- *Utal az érte járó pénzre.*
|
*~Kezdődhet a színjáték...mostantól más ember leszel, Liza Key...~ Elnyom egy sóhajt...helyette elégedetten elmosolyodik, és újabb kortyot ereszt le a torkán.* - Na és miért épp Jonhshoz akarsz beállni? A pénzesszák pribékjei kemény legények. *A szeme sarkából végigméri Briant.* - És az életük nem egy életbiztosítás. *Nem látszik nyugtalanítani a tény, hogy mindez rá is igaz, talán duplán is. Liza a pohara fölött az ivó többi vendégét nézegeti. Sanda,sötét pillantásokat kapnak. Nyilvánvalóan hallották beszélgetésüknek foszlányait. Állával félreérthetetlenül a többi kocsmatöltelék felé bök.* - No és persze, az itteniek nincsenek elragadtatva az olyan emberektől, amelyek közé beállni szándékozol. *Gúnyosan elmosolyodik, amikor látja, hogy kijelentése hallatán egyszeriben senki sem akar feléjük nézni. ~Való igaz. Nem nézik jó szemmel,de félnek is. A félelem pedig nagy úr.~*
|
*Brian figyeli a lány reakcióit, nem teljesen világos számára, hogy milyen érzelmek váltják ki őket belőle, így csak megjegyzi magának. Majd később ha esetleg többet tud, akkor kezd is valmit az információval. A fordulaton meglepődik, talán ezért picivel később is reagál a feléje nyújtott kézre. Nyújtja aztán az övét is és megrázza.* -Brian Scott. Örvendek!- *Teszi hozzá. Nem szorítja meg a lány kezét, és ő is elég határozott. Titkon megörül neki, hogy talán Liza személyében segítséget is kap egyben, mert sejtelme sincs még mindig egszen pontosan hogyan találkozhatna Johnsonnal.*
|
*Sejtette, hogy ez irányba fog fordulni a beszélgetés. Akaratlanul is utálat, megvetés lobban benne Brian iránt. A szeme sarkából felé néz. Igen..ez az ember önszántából megy..mert nem érdekli hogyan, de pénzt akar szerezni. Még ha ezzel lovaknak árt is. A keze megszorul a poharán, kézfején kidagadnak az inak. Gyilkos áruló...ha nem veszélyeztetné küldetését, itt helyben főbe lőné. Ehelyett nyugalmat erőltet magára, és ültében úgy helyezkedik, hogy szembe forduljon beszélgetőpartnerével, és kezet nyújt.* Liza Key vagyok. *Ha Brian parolázik vele, érezheti hogy fogása erős és határozott. Ha nem, akkor sem jön zavarba.* - Magam is e céllal vagyok itt.
|
*Brian felvonja egyik szemöldökét a nevetésen. ~Furcsák errefele az emberek.~ Gondolja, de annyira nem zavartatja magát. Gondoljanak amit akarnak róla.* -Nem, igazából nem csak találkozni szeretnék, hanem csatlakozni hozzá.- *Vet egy lapos oldalpillantást Lizára, majd hosszan belekortyol sörébe.* -Már ha nem lehetetlen az óhajom.- *Ereszt meg egy bizakodó vigyort. Nem szokása, így egy picit talán gyérre sikerül.*
|
*Apró kortyokban szopogatja a whyskijét.Amikor Brian végre kiböki, mi járatban a szája keserédes mosolyra húzódik,és felnevet egy pillanatra. Úgy tűnik, valamin igen jól mulat. *- Valóban azt regélik, hogy ő itt az úr. *Az arca ismét rideggé, kissé unottá válik. Mutatóujját puharának szélén húzogatja körbe-körbe, és figyeli a barna ital fényeit,amelyet a lámpa teremt.* - Ennyi volna az ok? Találkozni akarsz a város nagyfejesével?
|
*A kellő információk hiányában, csak megkockáztatja a tényt, hogy végre jó helyen jár. Eddig mindig csak böktek a nagyvilágba, hogy: Valahol arra keresd öcsém! meg ehhez hasonlók. Most legalább azt kérdezik miért keresi. Nem kerüli el figyelmét a reakció a név hallatán. Liza keze megáll a mozdulat közben, a pultnál alló lány pedig ledermed. Lopva hátrapillant, akik közel ültek hozzá, és hallották azokból is hasonló furcsa reakciókat váltott ki. Ezen eltöpreng, de ettől még nem változik meg úticélja. Ez 1-2 perc perc hallgatással jár, de a csendes merengést ivászattal leplezi.* -Azt regélik, hogy errefele az ő kezében van az irányítás.- *Böki ki végül, és várja, hogy mi lesz a lány reakciója.*
|
*A fiatalember, akit épp nyúz, akkor (useri megegyezésre) elaludt, és Samnek esze ágában sincs felkelteni szerencsétlent, inkább hagyja csicsikálni. Azért a fél szemét rajta tartja, nehogy kirabolják.. Liza hangjára odapillant, felméri, mit ivott, majd egy biccentéssel az italos szekrény felé fordul. Leemel egy üveg whiskeyt, és az asztalhoz sietve leteszi a nő elé. Az orra előtt veszi le a kupakot, hogy lássa, nem tett bele mérget, majd felkapja az üres üveget*
- Egészségükre
*Biccent a párosnak, és szépen visszarobog a pult mögé. Körbenéz a vendégeken, közben kihajítja a többi üres közé az eddig szorongatott üveget, majd Thomasra pillant. Elővesz a pult alól egy pokrócot, széthajtogatja, és a pult mögül, egy ügyes mozdulattal a vállaira teríti. Lehet, hogy jó biznisz lenne, ha a kocsmán belül üzemeltetne szobákat.. ezen kezd el álmodozni a pultra könyökölve*
|
- Még egyet.
*Szól Samnek, majd, ha megkapta az italát újabb pénzérméket dob az asztalra, ezt a whyskit azonban már nem dönti magába úgy, ahogy az előbbit. Épp a szájához emelné, hogy belekortyoljon, amikor Brian megemlíti a gyűlölt ember nevét. Mozdulata félbeszakad, a pohár megáll félúton az ajkai felé. Kifürkészhetetlen tekintettel szemléli Briant, aztán végülis belekortyol az italba. Miután lenyelte, ráérősen leteszi a poharat az asztalra, és összevonja szemöldökét.* - Miért keresed őt? *A hangját kissé lehalkította, és mintha feszültség lappangna szavai mögött.*
|
*Érdeklődve pillant az egymásrataláló társaságra, de különösebben nem szeretne hallgatózni. Bár, elég nehéz, ha az orra előtt társalognak.. szóval diszkréten odébb lépked, és folytatja a poharak törölgetését a ledobott ronggyal. Unalmában be is bambul, amikor kinyílik az ajtót. Mennyi új arc.. Az újonnan jöttet egy széles mosollyal fogadja, amely le is fagy róla a köszönésre.*
~Pultos lány? Kéne valami kártyát magamra ragasztanom a nevemmel..~
- Sam *javítja ki a fiút, a kérdésre a pohárral a kezében a falra kitűzőtt, kopott papír felé bök* Alkoholtól kezdve a csapvizen át bármivel tudok szolgálni. Törzsvendégeknek kedvezmény
*Kacsint a fiúra, és amíg választ, bepakolja a pult alatt lévő polcra a korsókat. Charls Johnson nevét hallva megdermed, és majdnem elejti az egyiket. Olyan hirtelen emelkedik fel, hogy 2 centi, és biztosan belefejel a pultba. Hamar megtalálja a hang gazdáját, és egy ideig meredten, pislogás nélkül rámered, majd egy apróbb grimasz kíséretében gyorsan leköti magát valamivel. Nem hallgatózunk, nem hallgatózunk.. csak diszkréten.. Ha az apjáról van szó, jobb, ha fülel. Persze talán nem árt, ha a kitűzőjére nem vési rá a Johnson nevet..*
- Sikerült választani?
*Érdeklődik Thomastól, ha esetleg még nem intett volna, hogy hordja oda a hallgatozó füleit, és töltsön neki valamit inni*
|
*Brian nézi ahogy eltűnik a pohát whisky a lány torkában. Elcsodálkozik a dolgon ugyan, de arca kifejezéstelen marad. Picit rideg fogadtatást kap, de le is tegezik. Ő is kicsit túlzott azzal a megszólítással, érezte, de udvarias akart lenni. Eltöpreng egy picit, a válasz amolyan félválasz volt, hát valamit bizonyára nem mondd el neki, de most átugorja inkább, rátér a lényegre.* -Egy bizonyos Charls Johnson nevű fickót keresek.- *Mondja, és szeme sarkából rápillant az újjonan jött fickóra.* -Nem tudom jó fele járok-e.- *Teszi még hozzá, aztán belekortyol újra a sörébe.*
|
*A kocsma felé tart öles léptekkel, közben fütyörészik, bal keze a zsebében, jobb kezét a pisztolyán tartja, pár perc alatt eléri a kocsmát, megáll a bejárat előtt, és szemügyre veszi a kint álló lovat, egy ideig gondolkodik valamin, majd úgy dönt inkább a kocsmába megy.=] Belép a kocsmába, és körülnéz, a fütyörészést még kint abbahagyta. A pult felé indul, kissé meglepődik a női csaposon, ez a meglepettség ki is ül az arcára =D, megáll a pultnál, kényelmesen rátámaszkodik*Szép estét pultos lány=D. Mi van, és mennyibe kerül?*érdeklődik, közben azért fülel a közelében társalgók felé, végig is méri őket*
 |
*Egy biccentéssel köszöni meg az italt, és néhány pénzérmét hajít az asztalra, fizetés gyanánt. Hogy eltalálta-e az összeget, nem érdekli igazán. Felkapja a poharat, és egy hajtásra kiissza a tartalmát. A csípős itóka végigégeti a torkát, bizsergeti ízlelőbimbóit. Felsóhajt, csettint a nyelvével. A háta mögött egy-két vendég meglepetten felhördül,és összesúg a mutatvány láttán. Liza haloványan elmosolyodik. Nem nézték volna ki egy nőből, nem igaz? Újat tölt magának, ám ezt már kellemesen szopogatja, nem dönti magába rögvest. Az ital hatása csöppet se látszik rajta, még csak az arca sem pirult ki. Kisvártatva arra eszmél, hogy egy férfi keveredik mellé, és megszólítja. Felé sandít, annak köszönését biccentéssel viszonozza. Ám a magázódás ezen formája nagyon meglepi. Egy gyerek szókincsére emlékezteti.* - Helyi? Hmm...hát,igen. Így is lehet mondani. *A szája szegletében különös mosoly bújkál. * - Miért érdekel? *Ő mindenféle hezitálás nélkül tegezni kezdi,mivel vele egykorúnak saccolja, és mert nem látja okát, hogy megadja neki a magázódás tiszteletét.*
|
*Brian megköszöni a sört, aztán egy hajtásra legurítja vagy a felét. Aztán szusszan egyet, és az újjonan jött lányra sandít. Háta mögé pillant, és valahogy a többi kocsmában ülő nem tűnt annyira bizalomgerjesztőnek. Hát felállt a bárszékről, megfogta a fél korsó sörét, és a Liza mellé szegődött.* -Hmm, szép napot!- *Megint megeresztett egy mosolyt, fő a jó benyomás az elején, aztán úgyis észreveszik, hogy ő nem az a bőbeszédű fazon.* -Helyinek tetszik lenni?- *Kérdezi egy kis hezitálás után, nem teljesen biztos benne. Nem ismeri a helyieket, és Liza elég furcsa volt neki. Szóval úgy döntött, jobb ha megkérdezi, mielőtt belefogna a faggatózásba.*
|
*A belépőre pillant, a biccentésre mosolygós biccentéssel felel. Hmmm.. nem idevalósi? Leteszi a pultra a rongyot, de mivel a férfi nem mondta, milyen italt óhajt, ezért ő maga választ. Visszaballag a pult mögé, leemel egy tiszta korsót, és az egyik csap alá tartva teletölti sörrel. Ahogy az ajtó ismét kinyílik, felpillant munkája közben. Végre, forgalom *-* mivel nem kap köszönést, ő sem viszonozza*
- Egy pillanat
*Szól oda Lizának, felkapja a sört és kisiet Brian asztalához. Egy halk koppanással leteszi elé az italt*
- Egészségére
*Azzal, ha nincs ellenvetés, ott is hagyja, és könnyed, otthonos léptekkel visszamászik a pult mögé. Gyakorlott, könnyed mozdulattal kap elő egy poharat, egy üveg whiskeyt, letépi a kupakját, tölt a pohárba, és Liza elé tolja az üveggel együtt*
|
*A poros úton közeleg, hanyag tartással ül Betyár nyergében. A ló lustán kocog vele a lemenő nap fényében. A kocsma előtt megáll,engedelmeskedvén a megránduló kantárszárnak. Liza felpillant a kalapjának karimája alól és felsóhajt. Keserű a szája íze attól,amit tennie kell. Soha nem volt képmutató,és nem is lesz. Ennek ellenére most olyasmire készül, amiben nem lehet önmaga. Mielőtt belevág, talán nem ártana egy kicsit megnedvesíteni a torkát. Lehuppan a nyeregből. Betyár hegyezni kezdi a fülét, s hátrafordul, szájával Liza mellényén babrál, s meleg levegőt fúj a lányra. A bandita megdörzsöli lova homlokát, beletúr sörényébe. Fogát összeszorítja szeretetében, s egy csókot nyom Betyár oldalára. A mén prüszköl.* - Itt maradj. *Suttogja, majd leereszti a kantárszárat a fölbdre. Betyár engedelmesen lehatja fejét, s kényelmesebb pózt felvéve készül a hosszan tartó várakozásra. Liza ekkor magabiztosan benyit a kocsmába. A küszöbön megáll, egyik hüvelykujját hanyagul az övébe akasztja, s körülhordozza a tekintetét. Megvetően fittyed le szája, majd hanyag mozdulatokkal a pulthoz lép, és rákönyököl.* - Whyskit. *Csupán ennyit mond.*
|
*Fáradtan, a hosszú úttól kimerülve, szomjasan és porosan tér be a kis kocsmába. Hova máshova menne, mikor tájékozódni akar. Merre jár és legfőképp ott van-e már ahova tart. No meg egy ital is jól esne. Körbepillant, bizony nincsenek sokan, de egye fene, azért megpróbálkozik valami információt szerezni. A pulthoz sétál, meglátja Samet törölgetni. Biccent neki, és egy lehelletnyit megemeli a kalapját. Nem veszi le, hanem egyből lezuttyan egyik bárszékre.* -Jó napot! Hozna nekem valamit inni? Kiszáradtam teljesen.- *Köszön egy félmosollyal, bár többet nem is nagyon szándékszik mondani, legalábbis amíg nem ivott egy keveset, vagy nem szólnak hozzá.*
|
[50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
