Témaindító hozzászólás
|
2007.01.13. 02:50 - |
A már betört lovakat itt tanítank meg mindenre amit egy lónak tudni kell.Nehéz megjegyezni minden kis jelet és hozzászokni,na meg beletörődni,de egyszer mindennek eljön az ideje. |
[8-1]
*Amíg a karámhoz elért,az is nagy fáradozásába került.De végre tudott tanulni úgy,hogy senki nem látja,és nem neveti ki.Hiszen a wadnyugaton vagyunk,és lehet hogy az egyetlen ember,aki nem tud lovagolni az pont Anne.Szépen lassan kedzte.Először csak lépett,rájött,hogy amien gyorsan érinti oda a lábát a ló oldalához,az olyan gyorsan fog lépni. *~Najó,de hogy kell gyorsabbra váltani?~ *Sokáig agyalt ezen,mígne mvéletlenül összeszorította mind a két sarkát,és a ló ügetni kezdett,Anne úgy érezte lefordul a nyeregből,de nem,valami visszatartotta.Most teljesedett ki képessége a biztos tartás.Gyorsan egyensújra lelt,és kicsit hátra is dőlt.Tanügetett.Majd kipróbálta,hogy felemelkedik nyeregből,de nem volt valami jó.* ~Vajon mi lehet a baj...~ *Töprengett,közben pattogott a nyeregben...~ *Aztán megpróbálta a ló belső lábára való felemelkedést,és meglepődött mien kényelmes ez a jármód.* Ügyes fiú! *Dícsérte me ga lovat,és megpaskolta annak nyakát.Majd kipróbálta a vágtát.Ballábát kicsit előrébb rakta,és lássun kcsodát a ló bal lábra kezdett vágtázni.Anne kiemelkedett kicsit a nyeregből,persze nem teljesen,csak kikönnyített.* ez remek! *Kiáltotta,mire a ló gyorsított...* Azért ne mennyire ,sss , *Csitította a lovat mosolyogva,majd visszavette lépésbe.* Najó,szerintem ennyi mára bőven elég... *Mondta és megveregette Moon nyakát.Visszavitte az istállóba,leszerszámozta és lecsutakolta.*
|
Ügyes kislány! *Bíztatta Mollyt. Majd egy mentacukrot nyújtott lova elé. A cukor rögtön el is tűnt tenyeréről*~Jaj te mohó~*Mosolygott magában*~És mi lesz, ha egy csinos mént fogunk és összejönnek Mollyval? Nah ez hülyeség~*Hirtelen elmosolyodott, amit még nemsokszor csinált.* Pihenjünk Molly! Majd elindulhatunk! Csak jó erőben kell lenned! *Paskolta meg Molly vállát. Molly az izgatosságtól felnyerített, és már most indult volna.* Még nem megyünk kislány *Súgta, és kissé rádőlt lova hátára. Majd legugolt, elővett a nyeregtáskából egy kis almát, bicskájával levágott belőle egy darabot. Megette, majd leült. Bal kezével Molly sörényét simogatta. Majd mikor eleget ült, felpattant* Indulunk? *Molly válaszkép nyuhogott egyet. Natasha felpattant lova hátára* Gyí! *És a vadlovakhoz irányította*
|
*Natasha Molly hátán ügetve érkezett a karámig*Renben Molly*Szállt le a lórol, és megpaskolta hátát*Megigazítom a nyerged!*Igazgatta egy kicsit, majd ismét felült. Összeszorított egy kicsit bokájával Molly oldalát, ami elindult*Jókislány*Mentek tovább, majd Natasha előre dőlt a nyeregben, így Molly vágtába kezdett. Mentek pár kört, majd Natasha lepihent...*
|
*Bizony nem adja a szárakat, hanem szorosan összefogva a toroknál kezdi el Sam mellett vezetni maga a lovat, ha csak nem ellenkezik nagyon.* Én viszont nem nézlek öregnek, így megteszi a szia is. *A feltételezésre még csak tiltakozni sem próbál, bár ma nem lovat elkötni jött, azért megereszt egy kaján vigyort* Hát ilyennek ismersz? *A választ meg sem várva áll meg Reménnyel az istálló előtt, még mielőtt belépne halvány mosollyal viszonozza a félmosolyt* Igen, régen, Sam. *Töprengve lép be az istálló meghitt környezetébe, ahol aztán a lánynak nyújtja a szárakat* Mielőtt megkérdeznéd, mit keresek itt, csak látni akartalak.
|
*A gúnyos hangra összerezzenve néz háta mögé, így mikor Remény megáll kis híján elveszti egyensúlyát. A fiú láttán vállára húzza a kötelet, és sóhajtva hagyja lecsúszni a szárakat* Kevin Steel. Én a te korodban még csókolommal köszöntem a magam fajtáknak. *Vág vissza egy fancsali vigyorral, s lábát átlendítve a nyereg felett mászik le könnyedén a talajra. Egy biccentés kíséretével kéri vissza a szárakat, hogy megindulhasson az istálló felé* Ha jól sejtem, -és miért ne sejteném jól- mire visszaérek az istállóba pár lónak csak a helyét találom meg. *Egy pillantást sem vet a láthatóan sokat változott Kevinre.* Régen találkoztunk *Motyogja még hátra azért egy félmosoly kíséretében*
|
Nocsak nocsak.. *Hangzik fel a gúnyosra sikeredett hang a pálya széle felől, nem messze a párostól* Charls Johnson egy szem lánya. * Összefont karokkal, már-már bosszantó vigyorával vág be a kanca elé, megállásra késztetve* És persze a híres táltosa, Remény *Illendően meghajol a hölgyek előtt, cowboykalapját lekapja fejéről egy pillanatra, hogy bele tudjon túrni a tincseibe* Micsoda kellemes meglepetés *Vigyora mosollyá szelidül ahogy visszahúzza a fejére az idétlenül álló kalapot és megfogja a szárakat, jelezve hogy segít leszállni.*
|
Jól van Remény! Csak így tovább! *Egy rövid nyakpaskolásig átveszi bal kézbe a szárakat, ám hamar vissza is veszi kettőbe, és a sarokkal tovább hajtva folytatja az ügetést. Patakokban folyik az izzadság Samről, míg Remény nyakán is fellelhető már némi hab. A kanca patái nagy port vernek fel, amitől lovasának hunyorognia kell, ám ez sem akadályozza őket. Megremeg a föld, az ügetés vágtává válik, a ló kecses mozgása hasonlít egy angyalhoz. A páros kecsessége és összefogása kívülről gyönyörűnek, már már emberfelettinek tűnik. A kötélhurok hirtelen ellendül, a lasszó rásimul a pálya közepén szétszórt bábuk egyikére, és a kötél rántására felborul.* Megvan! Sikerül! *A lány lelkes kiáltással húzza meg az ismét egy kézben levő szárat lépésre, és visszakanyarodva a feldőlt bábúhoz lehámozza róla a kötelet* Gratulálok picim! *Paskolja meg dícsérően lova nyakát, és a kantárszárat elengedve nekilát a kötél összetekeréséhez.*
|
A már betört lovakat itt tanítank meg mindenre amit egy lónak tudni kell.Nehéz megjegyezni minden kis jelet és hozzászokni,na meg beletörődni,de egyszer mindennek eljön az ideje. |
[8-1]
|