|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.13. 16:17 - |
A zsarnok Charls Johnson rezidenciája. itt lakik és az emberei is itt élnek, sok őre van és pénz sincs kevés idebenn, bár bandita legyen a talpán aki kirabolná ezt a villát. |
[85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*Bár sérülése miatt kínszenvedés minden olyan tevékenység,amihez a kezét is kell használnia,a büszkeségéből csöppet sem enged. Na meg, világ életében nem öltöztette senki...legfeljebb,ha csecsemő korában...Így hát amikor Betsy segíteni próbál neki, határozottan elutasítja azt.*
- Tehetetelen azért mégsem vagyok.Elboldogulok egyedül is,köszönöm.
*Meglehet, tán keményre sikerült a segítség elhárítása.Ez leginkább azzal magyarázható,hogy zavarba jött. Igaz azonban,hogy így lassabban halad, de mire Betsy mondandójának végére ér, Liza már férfiöltözetének maradékait simítgatja el magán. Hát igen. Akár férfinak is elmehetne. Eredeti ruhái, bár nem a tipikus női viselethez tartoztak, azért sugallták, hogy hordozójuk melyik nemhez tartozik. Így azonban...messziről, lóhátról akár férfinak is nézhetik. Hátrány-e vagy sem, majd kiderül. Az ágyon ülve húzza fel csizmáit, majd pediglen óvatosan feláll.*
- Jól van...akkor hát szökjünk. Nem veszkődök kötéllel...gyere ide! Állj nekem háttal, a kezeidet meg kulcsold össze a hátad mögött.
*Inti magához a lányt,mert bizony mehetnéke van már.Fogalma sincs, mennyi időt vesztegettek el, de még véletlenül sem akar kifutni belőle.*
|
*Hölgyikénk nem akadályozza Lizát az öltözködésben, sötmitöbb...ha hagyják, segít neki...a szemérmét...megértené, ha lenne, de ha nincs, azt is megérti, és segít, ha hagyják, de ha nem hagyják, azt is megérti, mindenesetre...hallja-érti Liza szavait, olybá tünhet ez dacos-kínosforma tekintetéböl, elszántnak hatható arczocskájából...* -Megértettem, Liza Key. - *suttogja, végsökig elszántnak hathatóan, akkortájt, amikortájt Liza kemény, döntését sugárzó tekintettel néz fel...és...és bizony Döntést tükrözhet hölgyikénk pillantása is, ahogy...válaszol, illesformán, komolykásan is aranyosnak tetszhetö hangocskáján suttogva-rebegve szavait:*
- Ha felvállalom, és itt, akkor...nem jutok ki, Liza. - *fájdalmasforma sóhajféle* - De...ha rabul ejtesz, és...és a városon kívül kiszabadítasz, akkor...segtíhetek eljutni gyorsabban a banditák menedékéig...és...és akkor majd a banditák is látják, hogy... - *reménykedöforma arczocska* - ...hogy igazából a segítötársad vagyok, és nem a rabod...így...így jó lesz, Liza? - *reménykedöforma pislogás* |
*Ahogy mellé pakolják a holmikat,rájuk néz,majd a lány csacsogásától kísérve lassan,s nehézkesen, de öltözni kezd. Szégyenkezés nélkül ledobja magáról hálóingét, és nekilát,szép sorjában, hogy magára húzkodja a ruhákat.Nem néz fel Betsyre.Jól esik neki,hogy erősnek látják, és bíznak benne. De ő most...nem érzi magát erősnek. Testileg sem...lelkileg sem.*
- Nem tudok...bármit megtenni,Betsy...még én sem. De ha már készülünk valahová, őszinte leszek hozzád. Kötöttünk egy megállapodást a...Rómaival... Adott nekem egy órát. Az idő azóta is ketyeg. Odakinn vár rám egy ló. Mehetek, amerre látok...de csak e vidék határain belül. Érted? Senki sem fog rám támadni, de veled...nem tudom mi a helyzet. Betsy, én örülök, ha egyáltalán el tudom irányítani a lovat így, kézsegítség nélkül....ha te eszméletlenül fogsz a nyeregben zötyögni, fél mérföldre sem jutunk. Úgyhogy ha velem akarsz jönni, muszály lesz felvállalnod az igazságot: azt, hogy megszöksz.
*S most felnéz.A tekintete kemény.Döntött.Másként nem látja lehetségesnek,hogy mindketten elmehessenek innét...*
|
*...hát...mivel Liza nem ismeri a Római igazi nevét, és nemigen tanult sem iskolában, sem máshol "általánosnak nevezhetö történelmi ismereteket", így valószínüleg nem fogja tudni honnan lehet eme különösnek hangozható név...mindenesetre hölgytársa szavai hallatán Betsy is összeszedni látszódhat magát, és...és felkel az ágyról, összegörnyedve kissé, de összeszedve a földre ejtett holmikat, és Liza mellé pakolva azokat az ágyra, közben illesformán "csacsogva":*
- Nézz már végig rajtam, Liza Key. Hiába sérült a kezed, nincs olyan ember itt, aki nem hinné el, hogy le tudtál ütni. Aztán meg azt csinálsz velem amit akarsz, és egy megkötözött, kipeckelt szájú "saloontündért" még szétlött kezekkel is elvisz egy magadfajta lány a vállán, nem? - *elismerönek-csodálónak tetszhetö tekintet és arczocska* - Nem tudok pisztolyt adni. Ha engedne fegyverhez jutni a Római avagy bárki itt, már rég megszöktem volna. Craig megmutatta, hogyan használjak egy pisztolyt. - *büszke pofeeca* |
*Megkönnyebbülten felsóhajt ahogy a plussz súly lekászálódik róla,s felül.Elgondolkodva nézegeti a lányt.Szóval még védi is a férfit.A legszívesebben porba sújtaná a nevét Betsy előtt,de tűrtőzteti magát, és nem adja ki lelkének minden gyűlöletét a Rómaival kapcsolatban...Római?Különös név...vajon mit jelenthet?Miért hívják így?*
- Mégis, hogy akarod, hogy hitelesen raboljalak el?
*Mutatja fel bekötött,hasznavehetetlen kezeit. Felsóhajt,és maga elé meredve töri a fejét. Meglehet, Betsy nem tud róla, de előtte most szabad az út egy órán keresztül...illetve már kevesebb mint egy órán keresztül...De csak egy ló várja. Tanácstalanul néz rá, töprengve. Az út csak előtte áll szabadon... Ha a Római feleségül akarja venni, valószínűleg valamilyen indokkal itt marasztalnák. Felsóhajt.*
- Tudsz nekem adni egy pisztolyt? Látnom kell,mennyire fogom biztosan.
|
- Bo...bo...bocsánat! - *hebegi Betsy hölgyikénk, ahogy Liza fájdalma-eldölése eljuthat könnyektöl ködös tudatáig, és...és már emelkedik is fel, mászik is le, hengeredik is arrébb hölgytársáról, elképesztönek nevezhetö rombolást okozva toalettjében...mármint a sajátjában. Mert ugye Lizának nincsenem is olyanja.* - Nem! - *zokogja-sikkantja mindeközben* - Nem tróger alak! Ő...ő a Seriff! Itt...ő a...mindennek ura, és...és engem és Craig-et ö nevelt fel, de...de akkor sem lehetek a felesége! Én...én...csak...egy szajha vagyok...itt...és...és talán a banditák között is csak az leszek...*nehézaranyossóhajka*...de...de akkor is annak a felesége szeretnék lenni, akit...szeretek! Megértesz, Liza? Segítesz? Elrabolsz? Veled mehetek? - *hatalmasranyíltkönyörgőszemecskéketmereszt* |
*Összevont szemöldökkel várja a választ. Megkapja. Nem erre szemított. Amikor Bettsy megindul felé, mint egy torpedó, elhúzza a száját, és egy pillanat alatt átvillan az agyán, hogy ez fájni fog...*
- Ne...!
*De bizony már késő.A lány belé csapódik, egy százodmásodpercnyig hadonászik a levegőben,hátha meg tudja tartani magát,majd pedig ültéből hanyatt vágódik az ágyon.Még szerencse,hogy nem álltából,bár így is vörös karikák robbannak a szeme előtt,ahogy kezei a matrachoz csapódnak. Érez hideget-meleget, és felkiált, még ha folytottan is fájdalmában, gondolatban pedig nyomdapapírt nem tűrő szavakkal mocskolódik. Mindazonáltal eljutnak hozzá a szavak...úgyahogy...még ha a hálálkodás nem is elég tisztán, de a házasság már nagyon is. Ez egyből visszarángatja a fájdalom ködtengeréből.*
- Micsoda? Feleségnek? Az az undorító tróger alak!
*Ritka alkalom,de most bizony teljesen feltör belőle a női felháborodás.Tökéletesen megérti Betsyt. Ha Őt akarnák valakihez hozzákényszeríteni,puskával menne az esküvőre.*
|
*Hááát...úgy tűnik, most Lizán a szóáradat, és hölgytársán az álleeséssel súlyosbított hallgatás sora...így van ez...néha. Most is. Mert bizony Betsy állacskája leesik, hangos csattanással, Liza szavai hallatán, olybá tünhetne, bárki számára, mostan, és...és ahogy átmenetileg is, de befejezni látszhat a vadóc lány a beszédet, hát bizony...könnyekben tör ki hölgyikénk, odarohan az ágyhoz, odaveti magát, Liza nyakába, ha hagyják, nopersze ezesetben hanyatt lökve hölgytársát az ágyon önkéntelenül is, és...és könnyes szemekkel-arczocskával halkan zokogva, végtelenül védtelen-ártatlan-aranyosnak tetszhetöen suttogja-hadarja:*
-Köszönöm! Te...te...aggódsz értem! Köszönöm! Még...soha senki...nem tett így...még...Craig sem... - *ezt ollasformán mondja, mintha ez tapinthatóan-nagyon-őszintén FÁJNA neki, aztán nagyot nyelve folytatja, próbálva visszafogni zokogását, ami lassacskán, avagy nem is oly lassan tönkreteszi csinos-szép arczfestését...* - én...engem...nekem...a...Római...feleségnek akar...én...nem...akarok...*zokogásbafulladhangocskája* |
*Ő sem különb egy merev szobornál...a lábai teljesen földbe gyökereznek, a szemei tágra nyílnak, még száját is nyitva felejti. Úgy mered Bettsyre,mintha...kísértetet?őrültet?vagy a kettőt együtt látná...Valahogy sehogy se illik egymáshoz a két esemény darabkája..Bettsy...egészen idáig boldognak, vidámnak tűnt. Ide valónak. Mi történt? Mi ez a cirkusz? A Római eszelte volna ki? Talán azért akar vele jönni, hogy szemmel tartsa? Összevonja szemöldökét...igen...ez talán lehetséges. Vagy..nem? Lassan ingatja a fejét..*
- Tisztában vagy te azzal, hova készülök? Elmondom, mert sokat nem tehetsz ellene, és a döntésem végleges: a banditákhoz. Tudod, kik azok, Bettsy? Hogy mit tennének egy magadfajta törékeny lánnyal? Azok nem úriemberek! Engem megedzett az élet kemény bölcsője...sokat láttam...sokmindent megéltem...és még így is vonakodok visszatérni a banditákhoz, mert nem tudom, mi vár ott rám. Csakugyan ezt akarod? Miért mennél el innen?
* Igen. Beszélni, beszélni. Egy órája van csupán,de...inkább legyen idő szűkében, mint hogy rejtélyt hagyjon a háta mögött.*
|
*...miként apja által rosszaságon kapott kisgyermek, ollasformának tetszhetöen süti le szemeit Betsy hölgyünk, kezecskéi elernyednek, karjai leengedődnek, formás teste melléje, és...és a ruhák/mindenek koppanva-puffanva landolnak a padlón, de...de közben a sóbálványként megdermedve állni tetszhetö hölgyike ajkai megmozdulnak, szinte kínosnak hatható fájdalmassággal, hogy szavak sorjázzanak közülük, alig hallhatóan, illesformán:*
- Jól hallottad, Liza Key. Vigyél magaddal. El akarok menni innen. Ha...ha most magaddal viszel, túszodként, akkor...talán...elmehetek innen. Aztán majd csak lesz valahogy...*hatalmas-könyörgőformának hatható szemecskék* |
*Égnek emeli a tekintetét.Ugyan.Ahhoz,hogy ő szoknyát húzzon,halottnak kell lennie minden ellenségének,és utána eldobnia a pisztolyát.Ez azonban még várat magára.Szótlanul figyeli a lány ténykedését,miközben óvatosan visszaereszkedik az ágyra. Szemügyre vesz onnét ahonnan van mindent,ami előkerül a szekrényből,s ahogy látja a sarkantyú nélküli csizmán,elégedetten biccent: ha volna rajta sarkantyú,akkor is leszedné.Sosem használja. S már-már készülne rá,hogy nyúljon a ruhákért...amikor olyan fordulat jön,amire sehogyan se számított. A szemei elkerekednek a meglepetéstől, s nem is próbálja megvétózni a lány állítását, na de...amit kér...*
- Tessék?!
*Szakad ki belőle. Hangjából csakúgy süt a döbbenet.*
|
- Pedig jól állna neked a szoknya, Miss Liza! - *"csicsereg" Betsy édeskishangocskája, valahogy nagyonis őszintének tünhetöen, de közben a leányzó szemecskéi bizony a legenyhébb kifejezéssel élve is aggodalmasformán csillognak, ahogy "hölgytársa" felé pislog, amolyan féloldalasan, de...de szinte rögvest Liza utolsónak szánt szavainak elhangzása után "pattan", azaz "koppan" is, hiszen csizmácskái rendere kopognak a padlón, ahogy odasiet a szekrényhez, majd kissé kinyitja, "beletúr", és...és már kezdi is karjára pakolni a szekrény tartalmának egy részét...* - A bátyám ruhái amúgy, de...de ő majdnem gyerek volt még, amikor hordta, kicsit megnött azóta már! - *"csacsog"-kuncog hölgyikénk, miközben "pakolász", és hamarost karján ott díszeleg egy rend öltözet, egyszerü kopottasnak tetszhetö, ollasforma amilyet bármelyik cowboy hordhat az ehhez hasonló vidékeken, nadrág, ing, kendö, kapca, mellény, kalap, csizma, utóbbi egyelőre sarkantyú nélkül...és ahogy mindezeket előszedte, fordulna is, koppantva, sarkon hölgyünk, hogy behajtva a szekrényajtót, induljon vissza Lizához az "öltözékkel", de...de hirtelen formán, elgondolkodva áll meg, és amennyiben Liza még mindig az eredeti helyén tartózkodik, akkor...szemeibe néz, és hirtelenfurán "szakad" ki belőle az alig hallható suttogás...*
- Te most elmész innen. Engedtek. Vigyél magaddal...*naaagy-komoly, könyörgönek tetszhetö tekintet*...kérlek... |
*Nem számított a hirtelen rá törő fájdalomra.A seb makacsabbnak bizonyult,mint hitte.Ahogy szemei előtt vörös kín lobban,megtántorodik,s elakadó lélegzettel szorítja össze fogait.Hogy fog így lovagolni?Hogy fog így gond nélkül beilleszkedni a banditák közé?Hiszen még a pisztolyt sem tudná biztos kézzel tartani!De itt nem maradhat,az biztos.Nem volna rá képes.A halálával végződne,mert nem tudná magát moderálni....és nem akar meghalni.Betsy csacsogása rángatja vissza a fájdalom hullámaiból a felszínre,mutatja meg neki az utat: mit szeretne? Ruhát. Aztán? Fegyvert? Nem....sérülten,fegyverrel a banditákhoz menni kész öngyilkosság. De még a banditák sem lőnek fegyvertelenre...És aztán? Lovat. És elporzani innen. Igen. S a teendők néma ismétlésével bíztatva magát tekint a lányra.*
- Jó lesz...nem először lenne rajtam férfi ruha.És meg kell,hogy mondjam,jobban hozzá is vagyok szokva,mint a szoknyához.
|
*...hátöhm...az ágyról való feltápászkodás bizony felélbreszti a kín veres-durva virágait, Lizánkban...nagyonis...mindnesere az elsöként mondott káromkodásra fura-aranyosna pirul Betsy, majd..."hősnőnk" szavaira kedvesformán bólogatni kezd...*
- Hát...végülis, azok a tartalékruhák, amiket én készítettem be még ide, a szekrénybe, jók lehetnek...férfiruhák, de te talán fel tudod venni öket, úgy, hogy ne essenek le rólad, Miss Liza...Kent Serifhelyettes viszonyt...a Városban van...ahhoz tányleg fel kéne öltöz, hogy odamenj, hozzá...*elgondolkodóformán pislog köbefele:):)* |
- Ó, hogy a rohadás esne belé.
Véleményezi a dolgot, mert hát csakugyan nem mondta. De ha már egyszer elhatározta magát, nem fog meghátrálni. Ha nem adnak neki megfelelő öltözéket, akkor majd szerez. Feltápászkodik az ágyról, és körülhordozza tekintetét a szobán.
- Betsy, szeretnék lemenni ahoz a...Kenthez....most. Nem érdekel a megbeszélés. De ahoz ruha kell. Így nem mehetek.
Tekint végig magán színpadiasan.
- Nem tudnál nekem szerezni valamit? Fontos lenne.
Tekint rá, a szemeibe annyi őszinteséget sűrítve,amennyit csak tud. Kezdődik a színészkedés...és egy csöppet sem érzi rosszul magát miatta.
|
- Éééén???? - *"fakad ki" durczeesforma pofeecat vágva hölgyikénk* - Egyetlen normális ruha van jelenleg ebben a szobában, és az az enyém! - *"csacsogja", éshát...a Római nem mondta, hogy férfiruhában "menekülhetsz"...* - Arról volt szó, hogy majd küldet ide valamit a Seriff...e most épp nagymegbeszélést tart a Helyetteseinek, vagy miis..*húzza el kívánatos-veres ajkait hölgyikénk nagyonaranyosaaaan!!!;):P:)* |
Elgondolkodva figyeli Betsy dohogását. Tehát nem hazudott a Római. Halványan elmosolyodik, és bólint.
- Ja. Nagy felelőtlenség. Na, tudsz adni valami normális ruhát?
Maga a megtestesült ártalmatlanság egyelőre. Kezéről lesöpri a morzsákat, megtörli a száját, azután várakozón a lányra néz.
|
*...a "kedves invitálásra" nyílik is akkor az ajtó, majd zárul is be, amint Betsy Morton "besietett" rajta...amúgy..."őhölgyikesége" igencsak csinos, jelenleg/immáron...igen, most egészen úgy néz ki, mint egy "saloontündér", fekete-vörös, kihívó-elegáns ruhájában, neccharisnyájával, csipkés harisnyakötöjével, kopogós csizmácskájával, feltornyozott frizurájával, kifestett arczocskájával...de ennivalóan csinos, az biztos...*
- Ejj, ezek a Fiúk, egyszerre mennek el reggelizni, amikor vigyázniuk kéne az ajtódat, meg az emeleteket! - *'"dohog" hölgyikénk, miözben besiet a szobádba...* |
Üres tekintettel néz maga elé, miközben egyik "szendvicset" pusztítja a másik után...azután kopognak. Felrezzen révedezéséből, és amikor meghallja odakinntről az ismerős hangot, biccent, még ha nem is láthatják.
- Gyere csak, Betsy...
|
*...egyelöre nem zavarja meg senki "hősnőnket" a táplálkozásban, és...és ha csak eszik, akkor valóban nemigen lesz rá komolynak nevezhetö hatással az azt alig egy pohárnyi whiskey, ami lehajtott nemrégen...mindenesetre...amikor már kezdi jóllakottnak érezhetni magát...akkor kopogtatnak, és...és ismerös-"aranyosforma" hangocska csendül odakintröl...egyértelmüen Betsy Morton hangocskája...*
Zavarhatok, Key Kisasszony? |
[85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
